Ez a mondat gyakorlatilag minden nagy guru, mint pl. Müller Péter, Popper Péter szájából, s a szerintem az őket követő generációk tollából is elhangzik, mint pl. Bagdy Emőke, Csernus Imre, Pál Feri és még hosszan sorolhatnám a sort...
Régebben volt egy egyházi körökből elindult, a hozzáállásról szóló néhány mondat, amelyben a szerző azt taglalta, hogy minden egyes napon mi magunk dönthetjük el, s nem mással, mint a hozzáállásunkkal, milyenné is tesszük azt a napunkat, s később az egész életünket.
Kénytelen vagyok negálni a fönt felsorolt emberek életbölcsességét, mert nem én szoktam eldönteni, hogy milyen lesz az aznapi hozzáállásom, hanem a körülöttem élő emberek indulatai vagy éppen boldogsága, a pénztárcám tartalma, s azon kérdések sora, miből és mikor fizetem be a rezsim, veszek-e fel hitelt, mondjuk a karácsonyi ajándékok megvásárlásakor, s, ha mégis igen, hogyan, s honnan fogom azt visszafizetni, ha egyébként is éppen kihúzom egyik hónapról a másikra, de már néha még ez a felállás sem igaz...
Szóval, én már nem hiszek a gurukban! Egyébként is hosszasan olvasgatva őket, arra a következtetésre jutottam, hogy bölcsességüket, szavaikat faljuk ugyan, de ugyanezt tennénk a Biblia megfelelő passzusaival is, ha pontosan akkor és azt a részt lapoznánk fel, amire ott és akkor szükségünk van, vagy Konfucius, Tatiosz etc. soraival is.
Így tehát csak egy ember vagyok, aki egyszeri, megismételhetetlen ugyan, de néha azt érzi, nem jó korba született. Régebben, mikor még álmodoztam, New Yorkban szeretettem volna élni az 1900-as évek elején még az I. világháború előtt. Manapság nincsenek felhőim, úgyis minden olyan okos körülöttem, hogy felhőbe burkolódzik a telefonom, én meg csak bámulom a képernyőjét, mint borjú, ama bizonyost... Úgy tűnik, kilógok ebből a világból, nem vagyok idevaló, egyszerűen csak konzervatívvá váltam, miképpen a Lányom definiálta az élethez való hozzáállásom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése