2020. október 19., hétfő

Az eszmélés


És egyszer mégis elérkezik a nap, mikor mindent és mindenkit úgy látsz, ahogyan azt évek vagy évtizedekkel azelőtt látnod kellett volna. Rádöbbensz arra, hogy önmagadért egyes-egyedül csakis te vagy a felelős, s innentől kezdve szabad vagy. Szabad a világ rémségeivel szemben, szabad cselekedeteiddel kapcsolatban, s még szabadabb az időddel. Az önidőddel, ami csakis a tiéd. Egyetlen pillanat alatt átlátod a tervet, amiért a e világra születtél, s el tudod dönteni, kell-e neked ez a világ vagy sem. Ez a megvilágosodás a felnőtté válásod napja, s életkorodtól teljesen függetlenül ér utol. Még figyelned sem kell, várnod sem kell erre a napra, mert oly hirtelen következik be, miképpen a világegyetem végtelenségét megtapasztalva eddig csak kicsinek érezted magad, de attól a pillanattól kezdve bátor leszel és nem lesz olyan erő, aki le tudna győzni.

(Én)

2020. október 6., kedd

A csönd zenéje

Ha sokáig nem adsz hírt önmagadról, akkor a belső Éned gazdagítod mindazzal a tapasztalattal, amit a csöndből nyertél. A csönd ugyanis történeteket mesél. Olyan dolgokat, amelyek mélyen benned élnek, de eddig nem volt időd arra, hogy megvizsgáld igazságukat. Azt az igazságot, ami relatív, hiszen csak a tiéd. És a te igazságod soha nem lehet száz százalékban a másik emberé, mert más-más életanyagból merítettek. Az én csöndem magányos, fáradt, s elmúlás illatú, s mégis színes. Színes, akárcsak a kavicsaimé, amelyeket elfeledtem, mert annyi más él a világomban. 

(Én)





2019. június 23., vasárnap
















Mocsár Zsófi, Mesés Dóri -
nem tudom nem észrevenni,
hogy vicc tárgya vagyok.
Hegyre költözöm, fölfele megyek,
sem érdemlem meg.
(Részlet Peer Krisztián Nagymarosról Kismarosra című verséből - Kötetcím: Nem a sajátod)

Nem volt sajátom a lányom,
mert kriszhez tartozott.
A halála és hiánya az enyém,
hegyre költözni nem tudok.
Vajon, mit érdemel egy nem odafigyelés?
A láz szétrobbantja a véragygátat,
s az agyad többé..., az sem a tiéd.
Mit szólnál ehhez a kötethez?
Zsófidórivá avatja a szív,
ó, i, ó, i, ennyi volt az egész,
vagy csak egyetlen pont,
mi nem a tiéd, s a kritikák sem,
hogy hű meg ha és lehet,
hahaha is, de nem a sajátod,
s nem az enyém, ez egy másik
dimenzió, ami lehet mesés,
de Téged elveszteni csak
egy anyának örök őzikerebbenés.
M. Fehérvári Judit
Debrecen, 2019. június 20.

(+Zsófia Mocsár 1991. február 10 - 2016. június 23.)

2019. március 17., vasárnap

Életcél, életszél, életszeglet, életszelet...




A jelenben élni, a pillantanak... Szinte minden ezoterikus bölcselkedő alapkiindulási pontja ez a mondat, ha az ember lelkével foglalkozik. Noha, érdekes módon lehetőség lenne pedig arra is, hogy az állatok vagy a növények pillanatnyi léthelyzetéről filozofálgassanak. Csak éppen ezt a dolgot vagy elvetnék vagy nem érdekelné őket. Nehéz visszajelzéseket adni arról, ami nem beszél vissza vagy nem jelez. 
Popper Péter írja A belső utak könyvében, hogy "Az ember is, mint a növény, arra fordítja fejét, ahonnan fény és melegség sugárzik." Csak éppen nagyon nehéz észrevennünk azt a bizonyos fényt, amelyet úgy szeretnénk megtapasztalni, ha az emberektől folyton azt kapjuk, hogy mit és miért nem csinálunk jól. Nagyjából nem tudjuk jól leélni földi életünket, nem tudunk megfelelően kommunikálni, nem vagyunk szabálykövetők etc. . Így aztán a folytonos nem egyszer csak átcsap a ne-vel kezdődő tiltómondatok sorába, amelyektől még felnőttként is megborzadunk. Mert vannak pillanatok, amelyeket egyszerűen képtelenség jól megítélni, jól megélni... Ellenben, ha tovább gondolkodunk azon, hogy kinek a szemszögéből jól, akkor máris visszajutunk önmagunkhoz. s én mégis úgy vélem, a belső béke, ami csakis a miénk, egyes-egyedül rajtunk múlik: s éppen azon, hogy mi az, amit meg szeretnénk tartani magunknak ebből a világból, s mi az, amit mindenképpen el kell engednünk ahhoz, hogy a pillanatok ölelhessenek bennünket magukhoz, a szép emlékek, egy-egy kellemes illat vagy akár az ételek íze, italok zamata, mert ezektől is szebbé lesz életünk, s néha fel-felcsillan annak valódi fénye.

(Én)

2019. február 10., vasárnap

Zsófi ma volna 28 esztendős


Ma volna 28 esztendős az Egyetlen Lányom. 2016 nyarán az agyhártyagyulladás alattomosan támadt rá, s oly későn került az orvosok kezeibe, hogy már nem tudták megmenteni. Azóta nem érzem életnek az életet, s azóta hiszem, hogy nekem kellett volna mennem, hiszem lett volna miért maradnia...