2014. október 15., szerda

Mindennapi szívásaink






Úgy esett, hogy a Lányom kapott egy két éves kanadai ösztöndíjat. Nemzetközi diplomával és doktorátussal a zsebében jött volna haza, ha kibírja a két esztendőt.
Egyet elviselt, mert azt senki, de senki nem mondta neki, hogy a kinti ösztöndíja teljes összege elmegy majd a tandíjra, amiről itthon szó sem volt, s a társadalombiztosításra, meg az egyetemi belépőkre. Arról nem is beszélve, hogy a kollégiumi árak ott a csillagos eget verik. Így egy ukrán hölgynél élt, aki simán letagadta a kauciót, s egyszerűen kipakolta a lakás elé a cuccait, mikor bejelentette egy hónappal az elköltözése előtt, hogy hazajön. Így aztán kerek 30 napon át az egyetemen csövezett egy vadidegen országban a világ végén.
És csontsovánnyá fogyott, s állandóan fázott, s bizony, összeszűkült a gyomra is...
A feketébb leves mégis ezután következett, merthogy félárva is...
Az árvaellátását megvonták, s azóta sem kapja, noha már Magyarországon tanul.
Megvonták az utazási kedvezményét is, mert Kanada nem EU-s ország.
Továbbá a LIKE nevű mobiltelefonkedvezményét is...
És nem számolták be sehova sem a kanadai egy évét, pedig tanult, tanított.
Még cifrább dolog, hogy az egyetem nem ad neki szociális ösztöndíjat sem, ami jogszabály szerint félárvaként járna, mert Kanadában tanult...
And no comment!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése