2014. október 15., szerda
Mindennapi szívásaink
Úgy esett, hogy a Lányom kapott egy két éves kanadai ösztöndíjat. Nemzetközi diplomával és doktorátussal a zsebében jött volna haza, ha kibírja a két esztendőt.
Egyet elviselt, mert azt senki, de senki nem mondta neki, hogy a kinti ösztöndíja teljes összege elmegy majd a tandíjra, amiről itthon szó sem volt, s a társadalombiztosításra, meg az egyetemi belépőkre. Arról nem is beszélve, hogy a kollégiumi árak ott a csillagos eget verik. Így egy ukrán hölgynél élt, aki simán letagadta a kauciót, s egyszerűen kipakolta a lakás elé a cuccait, mikor bejelentette egy hónappal az elköltözése előtt, hogy hazajön. Így aztán kerek 30 napon át az egyetemen csövezett egy vadidegen országban a világ végén.
És csontsovánnyá fogyott, s állandóan fázott, s bizony, összeszűkült a gyomra is...
A feketébb leves mégis ezután következett, merthogy félárva is...
Az árvaellátását megvonták, s azóta sem kapja, noha már Magyarországon tanul.
Megvonták az utazási kedvezményét is, mert Kanada nem EU-s ország.
Továbbá a LIKE nevű mobiltelefonkedvezményét is...
És nem számolták be sehova sem a kanadai egy évét, pedig tanult, tanított.
Még cifrább dolog, hogy az egyetem nem ad neki szociális ösztöndíjat sem, ami jogszabály szerint félárvaként járna, mert Kanadában tanult...
And no comment!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése