Mindennapi "örömeink", avagy vigyázz, ha biztosítót váltasz!

Volt egy autóm, következésképpen, most nem az az igazság, hogy nincs autóm, hanem az, hogy van másik...
Csak ez éppen nem olyan nevettető, mint anno az a híres magyar bohóc által kreált mondat, mely szerint, mikor előhúzta a legújabb trombitáját a  " Van másik." mondattal, akkor bizony dőltek a közönség soraiban az emberek, mert valódi kabarét volt képes csinálni. Olyat, ami szerintem Hofi óta nincsen.
Különben nem új autóm van, csak egy régi... És azért van, mert a másik már egyáltalán nem volt ifjú korú. Ez mondjuk, tinédzser.
Még csak nem is most vásároltam, hanem jó régen, az év első felében.
Ez sem volna a baj. A gondom a biztosítókkal adódott. A kereskedő anno kiszámolta, melyik biztosítóval járok a legjobban. Baljós jelek sokasága kísérte már az adásvételt is, mert nem néztem meg, hogy foglalót, s nem előleget  hagytam  anno azon a telepen és hasonlók. Példának okáért vagyonosodási illetéket is kellett fizetnem. Nekem. Merthogy a kocsi külföldről jött jó sok kilométerrel...
Ez a teljes vételár kifizetése utáni egy percben derült ki...
Szépek ezek a kereskedők, de nagyon a valagába tudtam volna rúgni!
A legnagyobb problémám azonban éppen az internettel adódott, mert just sincsen itt, ahol élek, annak a biztosítónak kirendeltsége. És címe sincsen. Van telefonszáma és internetes elérhetősége. Egy fél éve levelezünk, hogy nem vagyok A0-ás, hiába 41-es az előző biztosítómtól kapott kódom, ami azt jelenti magyarul, hogy "Nincs és nem is volt ilyen..."
És hiába levelezek, telefonálok hónapok óta, hogy az a kufár kofa elírt egy számot, s vissza is kaptam pénzt, s papírokat az előző autóm után, az új biztosítóm minden egyes napon ír egy levelet, mely szerint 41-es és fizessek, mert januártól jaj lesz nekem...
No, ez lett a híres magyar "Van másikból." Egy levelecske minden napra méregecske...