Elöljáróban:
Kérnék Minden olyan Embert, aki így-vagy úgy, de kapcsolatban áll a
DEBRECEN VESZ EÜ. SZOLG. KHT. Tüdőgondozó Intézetével és/vagy a DE Sürgősségi ambulanciájával, hogy köszönetem juttassa el Dr. Varga Péter Béla doktor Úrhoz, azokhoz a Nővérekhez, akik Őt segítették, valamint az öt mentőszolgálatoshoz, s a DE Sürgősségi ambulanciájának orvosaihoz, nővéreihez!
Különösen egy fiatal doktornőnek, s Dr. Vincze Zoltánnak, valamint egy nagyon jó kedélyű, barna hajú nővérnek.
Csakis ezért írtam blogot, hogy a Facebook segítségével tolmácsolhassam hálám!
Ez a nap is úgy indult, mint a többi, vagyis mégsem...
Napok óta fájt a torkom, szorult a tüdőm, s semmi, de semmi kedvem sem volt orvoshoz menni, mert ott mindig sokan vannak, valamint továbbküldhettek másfelé, az ember lánya lázasan meg mire sem vágyakozik jobban, mint arra, hogy tömegközlekedjen, esetleg magánközlekedjen, s jól meghúzzák a párja kocsiját, mert a sajátját nem meri vezetni...
No comment lehetne eddig, de tegnap azért mégiscsak elnavigáltam a háziorvosomhoz, mert az itthon talált összesen 2000 mg Klacid nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy kihúzzon a csávából, a gyógyszertárban adott Bioparoxtól meg éppen csak meg nem fulladtam... Nem ecsetelem tovább.
Penicillinérzékeny vagyok és Dalacin C is, meg immáron fogalmam sincsen arról, mire még, ezért egy időben határozottan gyógyszerfóbiás is voltam a háziorvosom - mondhatni - egekig hatoló "örömére". Naná, mert olyan 17 esztendeje a Bőrklinikán csináltak egy gyógyszerérzékenységi tesztet, amihez a véremet adtam (Egyébként sem a vértől, sem az injekciós tűktől nem irtózóm, de az egyáltalán nem tetszik, hogy évtizedenként minimum egyszer majdnem feldobom a bacskert... Pedig a bakancslistámon van még teendő és nem is kevés...)...
Ki hinné, de akkor volt ilyen... Hogy ma van-e, azt nem tudom, mert a magyar egészségügy nagy pácban van, s, ahogyan telnek az évek, ezt én egyre jobban a saját bőrömön is tapasztalni vagyok kénytelen...
De a torkom egyre jobban fájt, s alatta már én saját magam is ki tudtam tapogatni a mandulányira duzzadt nyirokcsomóim.
Miután azonban van ez a gyógyszerektől való határozott és hatalmas ódzkodásom, így, ha bajom van az Aveloxot, a Levoxát, a Klacidot, s a Summemedet szokták váltogatni esetemben, aminek a pénztárcám egyáltalán nem szokott örülni... Mellesleg a két elsőnek csaknem ugyanaz a hatóanyaga.
Tegnap azonban mást kaptam, mert megreklamáltam a dolgot... Jó hosszú, szép neve van: Moxifloxacin Actavis 400 mg.
Utána is jártam nyomban, hogy ez tulajdonképpen Levoxa, csak egyrészt drágább, másrészt más a vivőanyaga és bumm...
Mondom az orvosomnak, adjon már egy Algopyrin receptet is, ne sajnálja, ha a fél ország úgyis (jobb esetben), rosszabban (Xanaxon) él...
Megtudtam, hogy függő vagyok, az Algopyriné... Jó akkor legyen Optalgin (merthogy ez ugyanaz, csak olcsóbb!)...
És azért sem!
- Ketodex? - kérdeztem vissza, mert múltkor bespájzoltam azonnal egy húsz darabos készletet, amikor éppen le volt árazva "a mi gyógyszertárunkban, azaz a lehet másként patikában," a Pingvinben...
- Nem, az sem jó! - hangzott a szigorú válasz.
- Analgezin Forte, de miután már úgyis volt nyombélfekélye, hogy ki ne lyukadjon reggel 20 mg Rabyprex, este 40 mg Quamatel...
-Hinnye! -gondoltam magamban, még múltkor arról volt szó, hogy ezt a két gyomorgyógyszert nem lehet együtt szedni, mert mindegyik mást blokkol...
De változnak az idők, miként az erkölcsök is, ugye, orvosaink, ápolóink fele meg Nyugaton...
Mit is mondhatnék erre:
"O tempora, o mores!"
És érdekes módon még az is stimmel, amit Cicero mondott volt Catillinához intézett eme mondata után.
Nem idézem, de valami olyasmiről szól, hogy mindenki látja mindazt, amit Catillina művel, de az bizony nyugodtan hajthatja álomra fejét...
Én már közel sem vagyok ilyen nyugodt, most a XXI. században ebben a morálisan szétzüllesztett országunkban, de ez a magánvéleményem.
Szóval, reggeli előtt megettem az antibiotikumot, hogy visszatérjek a mondandóm elejére, s lám, 40 perc múlva még kutyabajom sem volt...
- Vágjunk bele, ha ebgondolat is, tűnődtem még egy csöppet, s egy kék pirula... Nem ama bizonyos férfiaknak való, ne tessék rosszra gondolni, hanem az az Analgezin Forte, amelyet már a gyógyszertárból sem akartam elhozni, mert mindig de ja vu érzésem támad bizonyos dolgokkal szemben...
17 éve a bőrklinikán kötöttem ki valami hasonlóval... Basszus!
Azt írta az utasítás, hogy egyek... Jól van! - gondoltam, akkor irány a konyha, elő valami azonnal fogyaszthatót, mert bizony én semmiféle más gyógyszerem nem vettem be, pedig be szoktam amúgy reggelente azonnal ötöt is kapni!
És tudtam, hogy tudom...
Eltelt tíz perc, de lehet, nem is annyi, csak annyinak tűnt... Iszonyúan viszketett a fejbőröm...
Eltelt még öt... Arcom bíbora elrejtette szemeim ívét... És puffadt és puffadt... A Párommal éppen vásárolni indultunk, amikor mindketten konstatáltuk, hogy az, aki a kocsi tükréből visszatekint önmagamra, nem én vagyok...
Eltelt még egy perc. Ő nagyon, de nagyon megijedt, mert elfelejtette, hol van a Sürgősségi Klinika, így aztán a hozzánk legközelebbi helyre, a Tüdőgondozóba estünk be, de addigra már az orrom szénanáthát kapott, tüsszögtem, s kezdett dagadni a nyelvem és a két kézfejem, majd az alsó karjaim is. A hasam is tűzvörös volt, de úgy egyben, s viszketettek a lábaim, valamint a rühes kutya borsószem hercegnő lehetett volna mellettem, mert fekülvén az egyik talpammal a másikat vakartam és dettó...
Azonnal belebotlottunk egy általam ismerős nővérbe - Sajnos a nevét még most sem jegyeztem meg, noha többször is megkérdeztem már Tőle! , s megérdeklődtük, itt van-e a Doktor Úr, akihez járok...
Azonnal lefektettek, belém nyomtak, ki tudja, mennyi, Solumedrolt, s hívták a rohamkocsit... Közben többen is lettek azon a helyen, s egyszer csak örömmel állapították meg, hogy a homlokom már nem piros, de az órát azt bizony, ledobta hízékony karom...
A mentősök a Suprastin infúzió után megpróbáltak felállítani, de nem ment, annyira szédültem...
Azt azért el kell mondanom, hogy már a szemfenéken is kettes stádiumú a hipertóniám, most meg egyszerűen nem tudták a Tüdőgondozó dolgozói megmérni a vérnyomásom... Egy hetven per 8 még dereng... Meg az is, hogy kétszer biztosan megkérdeztem, meghalok-e, mert már az is mindegy lett volna..
Valahogyan csak felnyomták, mármint a tenzióm egészen 90/55-ig (Lám, mennyi csoda akad ebben az életben!), aztán tolókocsival irány a mentő, csakhogy ekkor meg hányógörcs kapott el...
Alig ettem, mégis kiköptem a fél életem...
A SBO-n aztán egy Diafilin infúzió, a mentőben egy Cerucal... Az is bele a vénáimba, az előbbi azért, mert nem lélegeztem kielégítően és monitorra is kapcsoltak... Snitt.
Az EGK V3 és V6 között valamit mutat, én meg alszom... Snitt.
A következő kép az, hogy tudok járni, s kellett is, de nagyon, mert iszonyúan fájt a gyomrom, s hála Istennek, volt WC a közelben... Hasmenés...
Egyre szebb lett az életem...
Többen mondták ma nekem, hogy ünnepeljem meg ezt a napot, mert ma születtem újjá...
Nem akartak hazaengedni, mert a meszelt fal színem ismét újdonság erejével hatott és hat most is rám, de nekem holnap hazajön a Lányom, akit fél évente egyszer, ha látok...
És szeret az Isten, úgy tűnik, és soha sem gondoltam, hogy ma Magyarországon mégis ennyi elhivatott orvos, nővér és mindenféle egészségügyi dolgozó tevékenykedik!
Köszönet Nekik a munkájukért, s azért is, hogy az ambuláns lap alján e mondat található:
"Köszönjük, hogy rendelésünket választotta! Jó egészséget kívánunk!
Remélem, ez az évem már csak jobb lesz!
Kívánok Mindenkinek, ki e sorokat olvassa nagyon jó egészséget én is!
M. Fehérvári Judit
Debrecen, 2014. október 22.
Dittám, de jó, hogy nem volt még itt a Te időd! Hála és köszönet a megmentőidnek! És boldog újjászületésnapot kívánok a születésed napjának előestéjén, szeretettel: Saci
VálaszTörlésMegdöbbenve olvastam soraidat, de minden jó, ha vége jó! Hála és köszönet minden embernek, orvosnak! Boldog újjászületést kívánok, jobb egészséget és köszönöm a jókívánságot is, rám fér! Ölellek szeretettel, Éva
VálaszTörlésBoldog születésnapo és újjászületést kívánok!
VálaszTörlésDrága Ditta! Most írom másodszor, hogy örömmel olvastam írásodat, amelyben mindennek ellenére pozitív hangulattal vezeted végig a komoly problémát. Gratulálok a második, de az első születésnapodhoz is. Kívánok Neked sikerekben gazdag boldog hosszú életet: Mila
VálaszTörlésJó egészséget kívánok :)
VálaszTörlés