ERDŐK, ZORDAN NE NÉZZETEK
Erdők, zordan ne nézzetek;
fák, szomorú kísértetek,
rázván rideg égbe szegény fejetek,
csúffá ily csúfosan ne tegyetek.
(Tandori Dezső fordítása)
AKKOR VAGYOK LEGBOLDOGABB
Akkor vagyok legboldogabb,
ha lelkem test-börtöntől elszakadt
szeles, holdfényes éjszakán, ha fenn
a fény világában bolyong a szem -
mikor nem vagyok - s nincs se föld,
se tenger, se felhőtlen ég -
csak vándor szellem odafont,
hol végtelen a messzeség.
(Tapfler Klára fordítása)
PUSZTULJ, VIRÁG, HULLJ, LEVÉL
Pusztulj, virág, hullj, levél,
kurtulj, nappal, nyúlj meg, éj!
Minden levél, mely lehull,
beszél hozzám boldogul.
Mosolygok, ha jégvirág
néz majd rám, s nem rózsaág.
Éji romlás zord napot
hozzon - akkor dalolok!
(Szegő György fordítása)
AKKOR JÖVÖK, HA EGYEDÜL
Akkor jövök, ha egyedül
fekszel sötét szobádban,
a bolond nap elül,
már mosoly sem derül,
este, fagyos homály van.
Akkor jövök, ha mind elárad
a szív valódi hatalma,
ha engedsz a hatásnak,
az öröm megfagy, a bánat
lelkedet elragadja.
Készülj, itt az idő,
a szörnyű óra, ím;
érzed-e már, hogy a lelkedet
különös hang zengeti meg,
elér a zord erő:
hírnökeim.
(Ferencz Győző fordítása)
SOROK
Meghalok; ha sírdomb alatt
nyugszik a szív, mely érted ég,
feledve földi gondokat,
s az élet ezer örömét,
ne sírj : előtted keltem át
a sötétségnek tengerén,
a part végre nyugalmat ád,
könny és gyász ide el nem ér.
Én sírhatnék - itt hagytalak
a zord vízen, hol a hajó
viharban, rémek közt halad,
nincs fény, s a part nem látható.
Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár;
lent búcsúzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál.
1937. december (Tapfer Klára fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése