Fjodor Ivanovics Tyutcsev: Silentium

Hallgass, rejtsd el, mi benned ég.
Titkolj érzelmet és reményt.
Hagyd csendben élni mind belül,
Miként a napra éj terül.
Zárd csillagként lelkedbe jól.
Gyönyörködj bennük, és ne szólj.

Ki tudja szíved nyelvtanát?
A gondjaid ki érzi át?
Mi végre élsz, megérti más?
Kimondva minden szó csalás.
Forrás vizébe sót ne szórj.
Kortyolj belőle, és ne szólj.

Bolyongd be bátran önmagad.
Lelkedben ott a gondolat.
Betölt egész világa majd.
Csak távolítsd a földi zajt.
A csalfa fény szemedbe por.
Belülre nézz, s egy szót se szólj!


(Fordította Gáti István)