M. Fehérvári Judit: Anyám emlékére

Régi kenyértörések

lassúdnak, lassúdnak
alkonyi hangokkal,
nádakkal,
pászkával...

Szőke a kalászok
mézszíne,
kamráink hűvöse,
kútjaink szép vize
feltárul,
nem árvul...
Távolban
gulya is kolompol,
elhalkul, elnémul,
kakas meg bóbiskol,
péklapát elborul,
diófa árnyékol,
kutya sem maszatol...
"Hol volt,
hol nem volt... "
magas Ég bimbaján
ágaság a világ,
ott lakik nagyapó,
bajsza ősz,
mint a hó,
ajkain regéket
daráló
rózsafalevélen
épül már a szampó...
Kovácsló meghajol,
feszület az ajtón
a patkó...
Gyí fakó,
nyomodban
édesded hordócska,
nyakadban pántlika,
szüretre, ne haza!
"Mese-mese más... "
csillagúton jársz,
láttál három tengert,
tudtad, mi a kender...
Sarkon forgó menyecske,
dalolj!
Hajlítsd az éneket,
vesd az új életet,
madárkák,
gidácskák
pelyhesek
cifrázzák a lépted.
Távolban gőzvonat
oly gyorsan elsurran,
bokázik a korom,
hamvas a gúnárnyom.
Karommal ölellek,
vár a tűz, ne feledd:
kemence melege,
világszép szeglete,
csillogó lámpafény,
szakítsd le
forgács, Légy
Mindenség,
Fényesség,
Békesség,
Magasság
a
Szépség!
Kettőt lépj!
Gimbes-gombos
dimbes-dombos
csárdás a citerás,
Anyám Vagy,
Muzsikás...

Debrecen, 2010.