Ezen a héten már mindenfélében volt részem. Kunyeráltak és kaptak is tőlem pénzt, mert akkor azt hittem, valóban nemes célokat szolgál a támogatásom. Aztán rádöbbentem, hogy hitegetés volt az egész és pitiáner csalás, mert valaki azt hiszi magáról, ő ezzel lett emberré.
Tarháltak volna még többet, s nem egészen értették a határozott nemleges válaszom, de ez már egy másik emberrel esett meg.
Hitegettek pályázatokkal, kicsaltak aláírásom, amit bármikor bármire felhasználhatnak, s minden egyes egyén ma is a face-n ücsörög...
Ó, meg is fenyegettek, mert ez a világ ilyen...
Bármit lehet, mert a vonatok szuperszonikus tempóban haladnak el az olyan peronok mellett, ahol bármilyen emberséget vélnek felfedezni, de nem integet senki, nem süt arra a nap sem, csak minden szürkévé lesz s ennek a gépezetnek az apróbb csavarjai éppen az olyan kisemberek, mint én is vagyok...
Talán szintén szürke...
Csak ámulok, hogy hova süllyedtünk, csak tátogok, hogy hogyan is kerültem bele ebbe a gépezetbe, mert okolhatnám önmagam, de mégsem teszem, mert egyszerűen csak hittem abban, hogy vannak még célok, s azokhoz megfelelő segítő szándékú emberek.
És a felébredésem mások segítették igazán, s a sors furcsa paradox módján éppen az internetről...
Mégiscsak van egy szupercsapat itt is, csak nem szabad messzire szaladni, mert ott már nem véd meg a glóriájuk.
Mert visszatérve a címben lévő filmre, engem bizony elvarázsolt egy nagyon is hazug világ... És ki robban fel azért, hogy megmeneküljek?! valószínűleg, én magam, ha ezt így folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése