Csodaszép ősz

Dsida Jenő

Erdő...

Süvölt a szél a fák között

zúgva, zokogva, nyögve, fájva,

sivít a szél a fák között

s a magyar erdő magyar fája

ingatja koronás fejét.

De csak fejével bólogat,

s a törzse szikla- szent-szilárd:

lombos fejével bólogat

és nem fél, hogy az égi bárd

csattanva mellen ütheti.

... A szálfák között, hej, be törpe

egy ember-parány, mint magam,

félőn, lapulva, hej, be törpe,

s homloka mögött hangtalan

reszketnek a gondolatok.

Arra gondol, hogy zúg a szélvész,

és jaj, ha őt is földre vetné!

Arra gondol, hogy zúg a szélvész

és vajjon nem törnek-e ketté

a meg- nem-hajtott derekak?

„Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”

(Albert Camus)

Juhász Gyula

Az ősz

 Opálos színei bágyadt ködében

Leszáll reám a kora alkonyat,

Kései tűzrózsák nyílnak a réten

S az égen a mély csöndesség fogad.

Nagy topolyafák gallya hullong gyéren

És sötétben hallgat, a tó

S a kolomp úgy méláz a lomha légben,

Mint altató.

Hűs szele húz át az ősznek a réten,

Fázik a lelkem, érzi a deret,

Keresnék valamit a messzeségben,

Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...

Oly hirtelen borult az est fölébem

S az ősz oly gyorsan rámtalált,

Úgy állok itt a hervadó vidéken,

Mint a topolyafák.

„Az ember nem ősz hajával ír, hanem az eszével, amely pedig az esztendőkkel érettebbé szokott válni.”

(Miguel de Cervantes)