Ha a tegnapi napon valaki erre tévedt, vagy a követőim igencsak meglepődhettek. Nem szoktam ilyen mennyiségű adatot ideömleszteni... Akkor miért is? Úgy döntöttem, elég egyetlen blog... Ez azt jelenti, hogy marad a honlapom (aki nem ismerné: www.legendarium.eoldal.hu, de így is ugyanaz jön be: www. annales.eu) és maradok én... Mármint itt mindenképpen. Máshol nehezebben leszek elérhető.
Hogy miért?
A Biblia szerint a 49.életév vízválasztó. El kell döntenünk, mi a fontos, s mi nem, melyek azok az irányok, amelyek valóban a mieink.
Egy hetem van még, semmi több.
Döntöttem. Immár harmadszorra ismételtem meg ezt a szót.
Nem szeretném az életem a neten élni, megélni, mert az bizony, csak az enyém. Egyedül én vagyok a felelős azért, amit magamban építettem fel: az elképzeléseimért, a tetteimért...
Magukért az érzéseimért is. A szeretetért, ami így is átjött, s az ellenszenvért, a szidalmazásokért, a rossz döntésekért...
S azért, hogy minden ilyesmit elkerüljek a jövőben...
Egy hetem van arra, hogy minden olyan oldalról töröljem magam, ahol nem érzem azt, hogy az otthonom...
Nem vagyok elérhető az emailjeimben sem, sőt gyakorlatilag csak három helyen és ott is csak nagyon néha...
Amiről úgy gondolom, hogy teljességgel benne vagyok én is, azt ide menekítem, mert ez a blog többszerkesztős... S éppen azért, mert a bemutatkozásomban leírt "Volt egyszert..." nem szeretném újra megélni...
Döntésed a tiéd. Bár nekem az a véleményem, hogy minél több helyen mutasd magad, mert te arra születtél. Sokoldalú műveltséged bárhol megállja a helyét. Ezért kérlek gondold meg mielőtt bármit cselekszel. Maradok tisztelőd Szmolka Sándor.
VálaszTörlésSzerintem jó döntés. És a 49 ... tapasztalataim alapján is igaz...
VálaszTörlésLegyen kívánságod szerint!
Köszönöm Erika!:-)
VálaszTörlésSanyikám!
VálaszTörlésHa azt mondom Neked, hogy már mindenkinek volt otthon internete, de én még mindig nem engedtem beköttetni, bizonyára meglepődsz.
Csak akkor már olyan házi feladatai voltak a Lányomnak, hogy nem lehetett minden egyes napon könyvtárba járni, vagy hozzám sem az iskolába, ahol én tanítás után vagy az óraközi szünetekben neteztem.
Az internet hatalmas csapda is. Én úgy látom. Nem részletezem, miért.
Nagyon sok személyes, jó barátom lett innen, akikkel sokat találkozunk a valóságban is.
És írok. Csak újságba, s nem teszem nyilvánossá itt, hogy hova és milyen jellegű dolgokat.
Ami legjobban megrémít a netben az éppen az álságos volta, mert nem mindenki olyan jó ember, mint Ti.
Mellesleg amatőr irodalmárként is vigyázni kell arra, mikor hova, mit tesz fel az ember, mert sokan éppen abból élnek meg, hogy Mások szellemi termékeit bravúrosan összeollózzák.
A valódi honlapom fő profilja pl. a drámapedagógia, de egyetlen olyan cikket sem tettem rajta közzé, amelyből tankönyvet írok, noha úgy tűnik, minden ott van...
Puszillak! :-)