Kit, kiket szoktunk leírni egyáltalán?
Valószínűleg olyanokat, akikben csalódtunk, s, akikhez nem akarunk többé semmilyen szinten sem tartozni.
Nyelvtanilag talán szólásként definiálható ez az tiltómondat, talán nem, de nincs is jelentősége, így is feladta a leckét...
„A világon ékesebb nyelv
nincs a magyar nyelvnél!
Lágyan csorran ajkaidra,
mintha mézet ennél.
Égnek-földnek minden tája
összeolvad ebben;
a mennybéli angyalok se
dalolhatnak szebben!”
(Rudnyánszky Gyula)
Hogyan dalol ez a mondat? Szerintem nem énekel, zokog. Mert ez nem egy pozitív gondolat, azonban azzá lehet tenni, hiszen, amit egyszer leírunk, azt megörökítjük, a jövő mementójául állítjuk, akármilyen sületlenségnek tűnik is jelenleg. Leírjuk, így megmarad, nem úgy, mint a szó... Ez utóbbi, mindegy milyen... Lehet, akár adott is...
Van-e még hatalma az adott szónak? Vagy csak az is egy elpufogtatott frázissá lett ebben környezettudatosan ostoba világban, ahol nem kell a papír alapú könyv, mert erdőket vágunk ki, de, hogy a gorillák és egyéb állatok lakhelyéül szolgáló helyekről szerezzük be az E-book-hoz szükséges alapdolgokat... Ugyan már... Kell tudni?!
Visszatérve a tegnap esti mondathoz, egyetlen gondolatom támadt csupán: vannak emberek, akiknek fénye többet jelent a karácsonyi mécsesek szépénél is...
Valahogy nem értem én ezt a furcsa magyar nyelvet, akárhogyan is használom és közelítek hozzá... Az ember a Barátait, amíg él, megtartja, hiszen a lelkében valaha megszületett annak a pontos mása... S ahhoz, hogy ezt íratlanul is érezze, nincsen szüksége papírra, tollra, klaviatúrára és internetre, csak saját magára és arra a Másikra, akit akkor is benne él, ha ő éppen fáradt vagy egyszerűen csak nincsen ideje...
Szóval, csak pozitívan éljünk ebben a világban, hiszen van itt baj tengernyi... Elég csak szétnézni!
És még mindig nem tudom, honnan került ama mondat nyelvünkbe, de teljességgel irreveláns is, hiszen senki nem akar leírni senkit sem...
-kalácscsá fonódnak ajkadon az e-k-
VálaszTörlésSokan nem tudják melyik szóra gondoltam az Őrült pillanat c. versemben.
Olyan végtelenül egyszerű, mint maga az élet, csak gyorsabban veszed a levegőt, mikor kimondod.
Köszönöm szépen! :-)
VálaszTörlésBiztosan minden nyelvnek megvannak a maga szépségei, de úgy gondolom, hogy minden embernek az édesanyja nyelve a legszebb, a legérthetőbb. Azt mondják, hogy orosz nyelven tudnak a legpontosabban beszélni, a legdallamosabb az olasz, lehet, de nekem a vers, a szavak tánca, magyarul a legszebb.Gyönyörű verset idéztél. Szeretettel Ibolya
VálaszTörlésA рукой падать az oroszban azt jelenti egy köpésre... Az kb. 500 km... Az előbb annyi mindent ideírtam még, de bedarálta ez a blogger...
VálaszTörlésEgy biztos, a mozgást jelentő kettős igéket a pokolba kívántam, amikor egy fél évig csak azt tanultam, s éppen Moszkvában...
Minden nép nyelvében ott van a mentalitása is...
A miénkben egyre inkább azt veszem észre, a Szeretet van leginkább jelen... Vagy csak öregszem!
Köszönöm, hogy erre jártál!
... szép napot!
VálaszTörlésNeked is Erika!
VálaszTörlésNyakig vagyok a munkában...
Ez hétfő estig betart.
Utána azonnal jelentkezem! :-)