2011. szeptember 6., kedd

Ha koszos a lépcsőház fala...

Tegnap eldöntöttem, hogy a megmaradt 15 liternyi diszperzittel kifestem a lépcsőházat. Háromemeletesben lakom. A földszinten... Lenylonoztam , felkészültem, mert engem zavart... Amúgy meg a ház pénzéből nem jutott erre sem... Felmosóvödör, felmosórongyok és egy halom minden más is... Domestos és egyebek... Senki! Az égvilágon senki sem segített, de azonnal megjelent a házmester, hogy hogy képzelem én ezt, Ő nem fog takarítani... Négykézláb és egyéb pózokban a szegélycsempe súrolásánál megszánt Janika, a 25 éves fogyatékkal élő fiú, s Ő is takarított... Én mondjuk, nyakig festékes voltam, meg mára az izomlázam is kijött, de mégis érdekes dolgok történültek... Ahol élek, van egy olyan Down- szindrómás 12 éves fiú is, aki ráadásul hiperaktív, Ő vitte a szemetesbe az újságokat, míg a szomszédasszonyom a lépcsőn ülve dohányzott,  az éppen nem iskolában lévő gyerekek továbbra is ugráltak volna, s az egész környék a  végeredményre várt... Lakik ugyan szobafestő is a házban, de Ő csak mosolygott, s azt is megemlítette, hogy, ha tudja, mire is készülök, segített volna, de ez ismerve pénzéhségét eleve kizárt...
Summa summarum, csak készen lettem, s a végeredménytől elállt az emberek lélegzete, s most azon törik a fejüket, hogy lehetne ugyanezt szintenként is megoldani...
Mondhatnám azt, hogy a legegyszerűbben! El kell kezdeni és be is kell fejezni valamit... Valamint fütyülni arra, ki mit mond...



2 megjegyzés:

  1. Szuper vagy!!!!!!!
    Ami még csodálatos ebben,a "fogyatékos" emberek. Több érzés van bennük,mint az állítólag egészségesekben......Gyönyörű történet.Az Allegóriába való.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Mammka! Valóban több, ez így van, de attól blog a blog, hogy itt maradjon!

    VálaszTörlés