De, ha már beleharsant ama csengettyű a tudatunkba, akkor szép lassan tudatosul bennünk, hogy hol is vagyunk... Az ágyban valószínűleg... Kitápászkodás... És nem... Mármint a telefonba... Reggeli és visszahívás, hogy mégis... És csak ekkor döbbenünk rá, hogy mit is irányoztunk magunknak elő, ha már a saját magunk főnökei vagyunk... A szokásos munka mellett azonban valamit elfeledtem... Amire egy újabb sms döbbentett rá... Kimaradt némi diszperzitünk... Olyan 15 liternyi... Mert minden évben festünk valamit... És én a saját számmal azt ígértem, hogy ma a saját kezeimmel, festékemmel és ecseteimmel kifestem a lépcsőházat a földszinten, mert amúgy meg ott lakom, s elvileg rá is érek...
Basszus!
De szép nap is lesz ez már megint...
Inkább nézegetném a felhőket, mert amúgy meg kitört rajtam az allergia, s leginkább a szemeim nem képesek a látásra... Nem a lelkire, mert ahhoz meg hallás kell... A belső csöndéi...Csak olyan széthullósak lettek ezek a napok, ami egyáltalán nem tetszik nekem... Így aztán mától kikapcsolom a telefonjaim... Mert, ha csörögnek, annak soha nincs jó vége!
Van itt minden: ú,te szegény!
VálaszTörlésNevetek,ahogy íronizálsz...:)
Az allergia miatt együttérzek....és így tovább.
Nagyon fájós fejjel tettem pedig...
VálaszTörlésMegkaptam a Leveled!
Írok majd!