Ha azt mondom, Lélek...

akkor az érdekel, aki legbelül Vagy. Nem a körülményeid, nem a lakhelyed, nem az elmulasztott választási lehetőségeid, hanem Szíved legbensőbb vágyai, a Magadban hordozott Csillagok, a tiszta, érintetlen forrásokra emlékeztető üdeséged, ha kérdezel...
Ha azt mondom, mindezekért fontos Vagy, őszintén szeretném tudni, mit gondoltál kicsi gyermekként, amikor üstökösként robbant be minden újdonság a Lelkedbe, hidd el, nyíltan beszélek, s nem a bűvészinaskodást gyakorlom, hogy miként is lehet újabb nyulakat előhuzigálni az Élet-cilindereinkből...
Ha azt mondom Lélek, nem a gyarló test, nem a burok az, ami számomra is fontos, hanem, hogy tudunk-e együtt gondolkodni, s együtt haladni egy Úton...
Persze, sok kanyar és sok-sok domb, hegyek és völgyek, de még szakadékok is keresztezhetik útjaink...
De Te mindig tudni fogod, hol keresd a hidakat, melyeken közlekedve ismét egymásra találhatunk, ha néha messze csalogatnak a távoli országokban hamarabb felbukkanó Nap vöröses fényei és a horizonttal együtt tündöklő Hold éjvirágai , mert mi valaha mindig együtt mondtuk ki, hogy: Lélek...