Esik, zuhog, leszakad, dörög, villámlik, fénylik, kisül, pufog, hasad...

És azonnal leszakad... Sötétlik... Lenyúl az Ég... Karjaival roppantja szét a világot.... És Medárd... Remélem, nem ilyen lesz a következő negyven nap... Mert álmosít... És nehezen indultam el, majd bőrig áztam, míg a kocsimig egyáltalán elláttam... Sehol egy ember... Az utca kihalt itt és a városban is... De van olyan biztosító, ki jó előre figyelmeztet sms-ben... Mikor az első ilyet megkaptam, megijedtem... De, hogy miért éppen hajnalban kell ilyen üzeneteket küldeni, mikor az ember még az előző napot piheni, s aludna is, ha hagynák... Úgy tűnik, ilyen a tökéletes biztonság... Csak éppen, mikor legutóbb zúgott és harsogott az ég, a tetőmről is lepottyant néhány cserép... S mégsem volt jogos a kárigényem, mert innen alulról a tetőt nem védtem...
S íziben, nyomban , tüstént, legott újabb viharfelhők gyülekeznek ott, hol trópusira fordul az időjárás, s nincs is annál jobb, mint ilyenkor egy medvealvás... Na, nem a tél miatt, de az ember mégsem szikla, aki mindent azonnal kibírva az újabb pukkanásoktól meghasadna, de félben is jól mutatna, akár egy érdekes relikvia...