Néha mélyen bennünk maradnak az előző napok történetei. S nem véletlenül használtam ezt a szót, hiszen a szaktudományok szerint az egyes embernek legfeljebb története, míg az emberiségnek történelme van. Természetesen kivételek a nagy egyéniségek, akiknek fent maradnak mondásai, bármely korban kutatják önéletrajzukat, s egyfolytában élnek a világ minden részén olyanok, akik egyre többet szeretnének megtudni életük minden egyes momentumáról, cselekedeteik vezérelveiről, magánéletükről és sorolhatnám...
Még visszamenőleg azt is lejegyzi valaki, hogy miért sütött szemükbe a nap, s ily módon egy lóról is csak így hirtelen öt Google oldalt dobott ki a rendszer, nevezetesen Nagy Sándoréról, Bukefaloszról...
És vannak emberek, akik csak léteznek csöndesen, vággyal a szívükben, hogy egyszer rájuk is süt majdan egyetlen napsugaracska a legnagyobb kánikulában, mert Ők akkor is árnyékban élnek. Leginkább múltjuk és önmaguk sötét felhőivel takarva lelkük szépét.
Manapság rájuk sütik a depressziós szót, míg a görögöknél csak flegmatikusnak, Jungnál introvertáltnak, Eysencknél labilisnak tűntek volna csak. És akkor még nem beszéltem Galenusról és Pavlovról, s bizony hosszasan lehetne folytatni a sort. Néhány név így is ismerős lehet bárkinek, mert ugye, Ők beépültek a történelembe, a kollektív emlékezetbe, míg az a bizonyos kisember csak van. És nem vár semmit. Néha csak a megsemmisülést, mert volt múltja, de valahol megszakította annak folytonosságát az élet, van jelene, de minőségileg semmi jóval nem kecsegtet a jövője. Beszéljek Neki arról, hogy higgyen? Hogy próbáljon meg felfelé és előre tekinteni? Hogyan, ha biztos egzisztenciája sincsen? Olyan könnyen kimondjuk ma is, hogy a szociális hálóban gondozásba kerülhet. Csak az a háló bizony nagyon szétroncsolódott, mert mély vizekbe merítette napjaink egyáltalán nem emberléptékű társadalma, ahol bizonyára megszülettek a nagy egyéniségek, csak éppen a mindennapi betevőjükért küzdenek, s nem jut Nekik annyi sem, mint Bukefalosznak egyetlen órában ott, abban a hellén világban, ahol mindennaposak voltak a bel-és külviszályok, de a lónak biztonsága volt, mert szerették, megbecsülték...
Mi vár erre az emberre ma? Egy parcella, amit vagy ki tud fizetni a családja vagy nem, a felejtés, s akkor miért is ne lehetne szomorú?! Bizony minden oka megvan rá, hogy ne legyen vidám...
Van egy örömhírem! Csak a testünk a földé, a lelkünk nem enyészik el. Igen a földi életünkben kellene már a menny előízét éreznünk.
VálaszTörlés"Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket." Mt. 6,26
"Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja." Mt 6, 33-34
„Az egészség az az erő, amely által az ember valóban ember lehet, azért, hogy megvalósítsa élete rendeltetését. Így egészséges az az ember is, akinek sikerül testi, lelki, szociális jóérzésének a talán meg nem változtatható zavarait úgy integrálni az életébe, hogy ezt az életet a zavar ellenére is értelmesen tudja folytatni, hogy el ne veszítse önértékelését, és ezáltal, mint személyiség értékes maradjon.”
VálaszTörlés(Karl Barth, református teológus)
„Osztani magad – hogy így sokasodjál:
VálaszTörlésKicsikhez hajolni – hogy magasodjál:
Hallgatni őket – hogy tudd a világot:
Róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni – eső homokra –
Sivatagnyi reménytelen dologra,
S ha nyár se lesz tőled, és a táj se zöldebb,
- kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled!”
(Váci Mihály: Eső homokra)
„Ha életed tengerén olyan hajóba kerültél,
amelyet nem te választottál, hidd el,
hogy megtanulhatsz abban is evezni,
csak el kell fogadnod, hogy az a te csónakod.
Olykor talán egészen félelmetesnek tűnik a víz,
és nem találod sem Istent, sem a veled hajózókat, sem önmagadat.
De ha megismered a tenger hullámait és szeleit,
a legnehezebb helyzetekben is befoghatod azokat a saját vitorláidba,
és akkor életed végén békességben érkezel meg ahhoz,
akitől életed kezdetén elindultál.”
(Michna Krisztina)
Keresztény szemlélettel is mélyen magába zuhanhat bárki, de ha talál egyetlen embert, aki felemeli,s segít Neki csak egyetlen lépést is megtenni, oda már beköltözik a Gondviselés.
Szeretettel: Judit