Egy fél éve mondta először, hogy valami mással kellene foglalkoznia, mert tervei vannak, s mégsem élheti úgy le az egész életét, hogy hitel hitel hátán, jövőkép semmi, s ezért tenni is fog.
Hittem is, meg nem is. Olyan sok dolgot mondunk, akár komolyan is, de nem lesz medre cselekedeteinknek, csak szétfolynak, s beleszívódnak a mindennapok taposómalmainak tengerébe... Verejtékcseppjeink és elkesergéseink könnyei aztán egyszer csak szétrobbantják bensőnk gátjait, s meglépjük a merészet, de ettől szabadokká válunk... Végül is rajtunk múlik, újítóivá leszünk-e saját korlátainknak is, s ha másoknak nem is, de családtagjainknak egy új szimbólumrendszerekben gazdag és fáradságos jövőképet fel tudunk-e építeni, hogy aztán Ők is bátrak lehessenek...
Ady jutott eszembe, s az Új versek című kötetének értetlen fogadtatása, s Ady az utókor számára.
Ma reggel hívott, hogy felmondott, s hogy sikerült, amiért beutazta a fél világot, s valahol Prágában rámondták az igent, hogy ő a mi emberünk.
És a jövő Budapesten van már januártól. Érdekes módon a Húgomék is így döntöttek, amikor másfél évtizede ott hagyták Veszprémet, azt a gyönyörű várost, ahol meg lehet fogni a szépséget, s ahol csönd van és harmónia.
Ugyanezt szajkózta az én Gyermekem is, mielőtt Budapestre költözött... Elvileg másfél esztendeje én is egyfolytában oda tartok, de nem nagyon akarok célba érni még akkor sem, ha itt nincsenek meg bizonyos feltételek, mert van levegő és sírok, számomra elegendő élettér és kultúra, s nem igazán vágyom másra...
A lelki békém a legfontosabb.
Vajon, jól van ez így?
"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr, és kegyelmezzen néked,
VálaszTörlésfordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!"
Ámen
Szám 6,24-26