Kifejezett kérésre az én olvasatomban néhány hete megírtam a Miatyánk című verset egy másik, a Hiszekegy után, ami a Debreceni Görögkatolikus Parókia vezetőjének kezéhez is eljutott.
Nagy fordulatokkal van tele az élet, mert nem az én jóvoltomból történt ez a dolog, ellenben az én Édesapám görögkatolikus volt, s Hajdúdorogon született, s mi egész gyermekkorunkban a görögkatolikus liturgia részesei voltunk reformátusként is, mert Édesanyánk vallását örököltük, de református templomban egészen olyan harminc éves koromig soha nem is jártam. Ezután persze nagyon is sokszor: először csak műsorokat készítettem, majd sok minden más is történt. De ez most irreleváns is.
Szóval, megírtam azt a verset, s ezután a szerkesztőmmel hatalmas hitvita keletkezett közöttünk az egyik versszaka miatt, ami így hangzik.
És bocsásd meg a mi vétkeinket!
Igaz,
mi nem tudunk irgalmazni neked
halottainkért,
elrontott életünkért,
mindazért,
mit elvettél tőlünk,
s
azokért, kiket nincs már megölelnünk,
pedig,
amíg éltek Hozzád könyörögtünk,
hogy
hagyd meg őket nekünk, s nem hallottuk
hangod:
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
talán,
vele is táncoltunk, kétségekből
kétségekbe
estünk, gyűlöltünk, perbe estünk
Veled,
mi, a modernkori Ráchelek,
ajkainkat
egyszer talán a jövőben elhagyja
a fohász: áraszd ki kegyelmed ránk,
s
lehet, megbocsátasz nékünk,
(Írtam én)
Szóval, sohasem gondoltam volna, hogy egy vers ma ilyen dolgokra képes, noha csak megírtam. Azóta tovább bonyolódott a dolog, már két folyóirat szerkesztővel: egy hívővel és egy ateistával vagyok állandó polémiában, mert ilyen az élet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése