"Szomorú őszi, öreg gyereknek születtem, én nem tudtam úgy örülni, mint a
többiek. Most kezdek lassan fiatalodni, érzem az őszben a ficánkoló tavaszt, a
napsugár utolsó fölényes magasságait, ahogy átugrálja az ősz buckáit. Mindenütt
könyörgő füstoszlopok kapaszkodnak az ég felé, a tűz, a víz könyörög a hosszú
napsugárért."
(Latinovits
Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése