Szél nyargal az őszben.
Tép, szaggat, rombol.
Hallod platánok zokogását?
Most egymáshoz kellene
simulnunk, mert holnap
talán a fagy növeszt
közénk jéghegyet.
*
Ez az én álmom,
te álmodod,
ez az én csöndem,
te hallgatod,
de tudod-e,
ha egyszer
nem lesz álmom,
nem lesz csöndem,
mert te sem leszel,
akkor a gyémántos
szavak fényüket vesztik,
a magány pengéje
percek ütőerébe vág,
és köddé válnak mind
a csókos éjszakák.
Mert egyszer nem leszel.
Talán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése