- Karácsonykor esik a hó?
- Igen, azért karácsony.
- És szánkózni is lehet?
- Persze.
- Meg hóembert is építhetünk?
- Az a legszebb karácsonyi móka. Együtt lehet az egész család, keresgélhetünk a régi fazekak meg a zöldségek és a szén között is.
- De hát honnan vegyünk ilyenkor szenet? Menjünk el bányászni?
- Nem. Már nincsenek szénbányák.
- Akkor mi van?
- Távfűtés és gáz.
- És a távhő mivel működik?
- Hát gázzal?
- És az honnan jön?
- Azt hiszem, itt keleten Ukrajnán keresztül Oroszországból, de nem vagyok biztos benne...
- És akkor mégis, hogyan lesz szénből a hóemberünk szája?
- Faszenet talán még lehet kapni, de nem tudom. Városi ember lettem. És nem szoktam grillezni, ahhoz nincs elegendő helyem. Meg azt hiszem, pénzem sem...
- És a városban semmi mással nem fűtenek az emberek?
- De igen. Fával is, meg mindenfélével, mert a szegények mindent beletesznek a kályhájukba, hogy legalább ilyenkor meleg legyen.
- Tudod, nem is baj, hogy húsvéti az időjárás. Győrben állítólag 14 fok van, akárcsak Rómában.
- Itt hány fok van?
- Nem tudom, nézd meg a neten!
- De, ha ilyen ragyogóan süt a nap, az Északi-sarkon sírni fognak a manók, és a tündérek szárnyait is leolvasztják a napsugarak.
- Nem lehetne inkább húsvétkor karácsony? Tavaly is országos hóakadály volt már március 15-én is, még a nemzeti ünnep is elmaradt. Nem maradhatna el most a karácsony?
- De miért?
- Hát a hó miatt, meg a szánkózás és a hóemberek miatt is. És igen, a hajléktalanok is nagyon boldogok lennének a gondolattól, mert most nem fagynak halálra... Na! Halasszuk el április 20-ára és 21-ére a karácsonyt!
- Nem lehet.
- Miért nem?
- Mert most születik meg a Kisded?
- Megszületik Ő fenyőfa nélkül is. Úgyis az a feladata, hogy a szeretetet hozza el erre a világra. Ahhoz meg nem kell fenyőfa, csak a család, a barátok és a mosoly, s a hit, hogy minden a legnagyobb rendben van ezen a világon.
- De nincs a legnagyobb rendben ma sem semmi sem... Szeretnék egy Angyalt és egy szép nagy családot, meg csupa-csupa ragyogást...
- Miért? Most nem érzed a fényeket?
- Nem. Tudod, az jár eszemben, hogy a Kisded is feltámad majd nem is olyan sokára, de előtte annyit kell még szenvednie...
- Miért nincs a földön tiszta boldogság?
- Mert az emberek elszoktak attól, hogy szeressenek: önzőkké és féktelenekké váltak.
- És ezt a gyerekek is érzik?
- Amíg egészen kicsik, addig nem, csak később jön rájuk az önzés.
- Miért jó az nekik?
- Mert ezt tanítja ez a világ, hogy minden valódi érzés álságos, s úgy kell viselkedni, hogy győztesek lehessenek.
- De nem győztesekké válnak így, csak lelkileg szegény felnőttekké.
- Tudod, mit?
- Igen?
- Nem is akarok többé karácsonyfát, bejglit, meg, hogy az ünnepek alatt ennyit dolgozzál, csakhogy mindig friss ételt ehessünk! Csillogást szeretnék látni a te szemeidben is! Gyere, menjünk el egy olyan helyre, ahol az ünnepek alatt te is boldog lehetsz anélkül, hogy iszonyú fáradt lennél! Még egy kérdésem van: hó kell hozzá?
- Nem.
- És szén?
- Az sem.
- Mit szeretnél?
- Csak egyszerűen beülni valahova, ahol énekelnek és elfeledni ezt az egész világot!
- Jó, ez könnyű!
- Miért?
- Ehhez elég egy templom is!
- Igen. És nem.
- Tudod, az érzés számít!
- És jó volna ott most neked?
- A legszebb hely lenne a világon!
Aranyos történet!
VálaszTörlésMifelénk a hóember szája meghajlított ágacskából van, vagy kavicsokból. De az is előfordul, hogy nincs is neki.
Örülök, hogy aranyosnak érezted! Én inkább elkeseredettségből vetettem papírra a gondolataim! B.Ú.É.K. Nektek, Drága Saci!
VálaszTörlésDrága Ditta! Szomorúságból, elkeseredettségből, szenvedésből születtek a csillagfényes Írásaid!
TörlésA miértek imáját hoztam el Neked:
(A név, akivel a riport készült nem fontos, hiszen soha ne az esendő embert nézzük!)
"- Többször találkozott súlyosan beteg gyerekekkel. Mit tud mondani az ártatlanok szenvedéséről?
- Egyik életmesterem Dosztojevszkij volt, és az ő - bennfoglalt és kifejezett - kérdése mindig jelen volt a szívemben: Miért sújtja szenvedés a gyerekeket? Nincs magyarázat.
Ez a kép áll a szemeim előtt: életének bizonyos pontján a gyermek öntudatra ,,ébred", sok dolgot nem ért, fenyegetve érzi magát, és kérdéseket kezd feltenni az apjának vagy az anyjának. Ez a ,,miértek" korszaka. Ám amikor a gyermek kérdez, utána nem hallgatja meg, amit mondani akarsz, hanem újabb ,,miértekkel" ostromol. Amit keres, a magyarázaton túl, az apja tekintete, amely biztonságot nyújt számára.
Látva egy szenvedő gyereket, az egyetlen ima, amely születik bennem, a miért imája. Uram, miért? Ő nem magyaráz semmit. De érzem, hogy néz engem. És így azt tudom mondani: Te tudod a miértet, én nem tudom; és te nem mondod meg nekem, de nézel engem, és én megbízom benned, Uram, bízom a tekintetedben."