Néha, ha csordultig telik az életed keserű pohara

legszívesebben messze szállnál, magad mögött hagynád a sorsod, vagy más néven a fatumot, a végzetet, de nem teheted, mert ebből a kultúrkörből származol, ide kötnek a gyökereid elszakíthatatlanul, így aztán választhatsz magadnak másik várost vagy országot, társat, családot, de a legbenső éned akkor is ugyanaz marad, mint, amivé eddig növesztetted önmagad, mert az emlékeit az ember nem dobhatja sem a felejtés kútjába, és nem törölheti a Delete billentyűvel sem, mert akkor minden, mi emberi, eltűnne belőle, s nem maradna más, mint az a tabula rasa, amely olyan, mint a király új ruhája, a feje búbjától a talpáig meztelen.