Hogy miről jutott ez
most eszembe?
Egyrészt arról, hogy
nem mindig vagyok a net közelében, mint régebben, így aztán három hetenként van
kb. egy napom arra, hogy végig szemléljem, mi minden történik azokon az
oldalakon, ahol régebben szinte állandó jelleggel jelen tudtam lenni...
Egy ideje nem otthon
élek, így aztán a mobilnet csak arra elegendő, hogy a leveleim átnézzem, s néha
lájkoljak egyet, ha megtetszik valami. A Facebook nevű oldalon is csupán
információszerzés miatt jelenek meg, hiszen akár tetszik, akár nem, még az
otthoni szomszédaim is csak ott tudom elérni, mert csöngetésre (Legyen az
telefon, kapucsengő vagy a lakás mellett lévő…) nem biztos, hogy ajtót nyitnak,
de egy ottani üzenetre azonnal válaszolnak… Micsoda idők járnak így a XXI.
században, szinte hihetetlen, elképesztő és elgondolkodtató is egyben…
Az irodalmi portálunk
már régen nem én vezetem, mert arra sem jut időm, de nem akartuk, hogy
szétszéledjen mindaz az érték, ami ott van, így aztán közös megegyezéssel arra
a következtetésre jutottunk, hogy, aki csinálja, maradjon csak anonim, az én
fényképem meg ott ragadt… Nem a legkorrektebb dolog, de még mindig ez az
egyedüli üdvös út…
És nem szeretek már
megosztani magamról semmit sem, annyit csalódtam az internetben! Nem az egyes
emberekben, hanem a totális egészben…
S ma még a történelem
kriszksz-krakszjain (Fogalmam sincs arról sem, hogy is kell leírni ezt az
ikerszót!) is igen mélyen elgondolkodtam…
Minden átértékelődik,
mindenki csalódik, mindenki acsarkodik, de hova vezet ez az egész?
Szerencsére, nem én
vagyok az, akinek ezt meg kell fejtenie, de az, hogy másfél évszázadra, sőt
többre visszamenőleg milyen fejlődési tendenciák és mozgásirányok mozgattak egy
világot, a civilizáltat, ami szerintem manapság barbárabb a népvándorlás
koránál, szerintem soha nem fog kiderülni…
Így aztán nem is csoda,
ha nem érdekel az a világ, amely a marionett figurákról szól ma is, de azért
bábu sem szeretnék lenni, csak egyszerűen megélni vágyom a világom, amely akárhonnan
is nézem, de így, ahogyan most van, nagyon szép, s, hogy más nem érdekel?!
Visszatérve a
történelemre, csak a magyar történelemben is többször volt ilyen… Most éppen a
passzív rezisztencia jutott eszembe. Az is válasz volt valamire, s hatásában
igen pozitív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése