A szeretetről néhány idézetet továbbgondolva

A mai kor emberének szerintem nem azért hiányzik a szeretet, mert nem kapja meg, hanem, mert azt is, mint mindent, gyorsan kapja. Mit jelent valamit gyorsan kapni? Futni, sietni, szaladni, túl lenni rajta, gondolatban máshova érkezni, bensőleg nyugtalannak és vibrálónak lenni, valamit két fontosabbnak tűnő dolog között elintézni, nem elgondolkodni valamin, nem átgondolni, nem megélni, nem átélni, csak futni, szaladni, mert lejár a Duracell, és nem marad idő... De mire is nem? Megismerni és érezni, átélni és jelen lenni, szeretni.
Szétaprózódni a neten is szét lehet, nem csupán a valóságban. Virtuálisan is lehet élményeket, sikereket hajszolni, de még törődésre, odafigyelésre vágyni is.
Miért? Mert a mai kor embere ilyen. Semmiről sem akar lemaradni, mindeközben mindenről lemarad, ami a legemberibb, ami a legfontosabb.
És őseink még tudták azt, amit nekünk tanulnunk kell: ismerték a hiány, az élet szentségének a fogalmait.
Van két nagyon kedves idézetem, tulajdonképpen mindent elmondanak, amit ezekről a dolgokról gondolok:

Akkoriban a nagy háború előtt még nem volt teljesen mindegy, hogy egy ember él-e vagy meghalt. Hogyha valaki a halandók sorából kihullt, nem lépett azonnal egy másik a helyére, hogy a halottat elfeledtesse, hanem a helyén hézag maradt.
Mindennek, ami nőtt, sok idő kellett a növéshez. És mindennek, ami elpusztult, sok idő kellett, hogy elfeledjék. Az emberek abban az időben emlékeikből éltek, mint ahogy ma abból a képességünkből élünk, hogy gyorsan és erélyesen el tudunk felejteni mindent.

(Joseph Roth)

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

(John Donne)