Mert az Élet az maga a Csoda...

Talán mostanában több okom van rá, hogy elgondolkozzam azon, mit vártam valaha gyermekként az élettől, s hol tartok most azon az úton, amely ama nagy kezdőbetűst jelenti.
Nem számvetést kívánok készíteni, mert úgy, ahogyan, de azt kell mondanom, megálltam a helyen Szüleim halálos betegségeit végigkísérve, a saját Családomon keresztül mindenütt.
És úgy, ahogyan... Lehetett volna talán jobban vagy megfeszültebben is, de amire szükségük volt a körülöttem élőknek, s, amiből nekem több volt, azt megosztottam, legyen szó odafordulásról vagy anyagiakról.
Ahogyan teltek az évtizedek, úgy döbbentem rá, hogy nem az a fontos, milyen foglalkozást, hivatást választottam magamnak, hanem az, hogy abban mit és hogyan csináltam. Többé-kevésbé ma sem tennénk másként semmit sem.
Valaha csakis és kizárólag orvos szerettem volna lenni, hogy gyógyítsak szóval, erővel, tudással, kitartással és hittel.
Pedagógus lettem, habár mostanában váltottam, inkább újságot írok. Megadott témák alapján mindenféle cikket a legjobb tudásom alapján, noha ebben az információs robbanásban, amit az internet világa a végtelenségig felnagyított, egyre nehezebb olyan szinten teljesíteni, mint, amit gondoltam.
Stresszes, nehéz feladat és szerep ez. Mindenféle igényeknek megfelelni, napra késznek lenni, miközben magam is függök a világhálón. Találtam ilyen-olyan portálokat, sőt az egyiknek tulajdonosa is lettem, ami ismét nem szokványos feladat. Megtanulni sablonokkal bánni és kezelni azokat, olyan Társakra lelni, Akik önzetlenül, s szabad idejük rovására másokért dolgoznak, ez már inkább ajándék, az Élet Csodája.
És mégis elkeseredtem, mert találkoztam olyan emberekkel, akik ma is, ebben a válságos gazdasági helyzetben is azt nézik, hogyan szerezhetnének meg valamit csak azért, mert engem ismernek, s rajtam keresztül mennyi mindent elérhetnének. És nem az internet, hanem a valós élet világáról beszélek. És ezt nyíltan kimondják, és nem kérnek, követelnek...
Hát nem az Angyalok koronája lesz az Övék, mert fogalmuk sincsen arról, mi is az Élet szentsége, célja.
Ők lesznek azok, akik soha nem tanulják meg, mit jelent a harsanó harangok játéka, amelyet egy közös cél és lelkiség hoz létre, mert valahol nagyon alul maradtak abban a játékban, amelyet a Valódi, a megélt Lét Csodájának, Példaértekéének nevezünk. És ők nem fogják megérteni soha, mitől boldogtalanok, mert valójában a sivárság, a lelküké nem lesz képes addig emelni őket, hogy bárkinek forrásul szolgáljanak, s ezért elapadnak mellettük a vizek, s eltűnik a szépség is.