Karácsony előtt lehet-e fájóbb dolog annál, mint elveszíteni azokat a mécseseinket, amelyek egy ideje már velünk együtt ontották a szeretet melegséges hangulatát?!
Lehetne akár igen is a válaszom, ha éppen nem viaskodnék a nemmel. Mert minden új változásban ott rejlik a holnap újabb erőpróbája, még nagyobb nyugtalansággal ugyan, de mégis annak az elfogadásával, hogy a holnap nem más, mint egy újabb erőpróba, egy újabb kísérlet, de hiszem azt, egyben "kísértés a jóra" is, hiszen az ember olyan hiánylény, aki a szépre, a boldogságra, a megértésre és a szeret ezerféle csodáira vágyik.
S miért ne éppen most, a nem is olyan sokára eljövendő advent idején kerülhetne abba az állapotba, amikor bizonyossága lesz arról, hogy körülötte minden a legnagyobb rendben zajlik, hiszen lelkével érzi, hogy minden tőle telhetőt megtett ezért.
"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj." Müller Péter
VálaszTörlésNem feltétlenül értek egyet Müller Péterrel. Nagyon szép gondolatatok ezek nagyon jól megfogalmazva, csak éppen nem igazak. Az én mércém szerint legalábbis nem.
VálaszTörlésSzép Vasárnapot neked!
Majdnem olyan érzésem van, mint, amikor Tatiosznál olvastam a később Exupéry révén világhírűvé lett mondatokat...
VálaszTörlésNem a megfogalmazással, de a tartalommal kapcsolatosan...
Szerintem nincsen jó sírás. Tisztító van, de az elengedésnél csakis rossz lehet egy sírás...
És, amiért idevéstem még ezt is, az az előbbi NEKED!
Puszi!
"Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek." olvassuk a Hegyi Beszédben. Az igazi szeretet és a "jó sírás" összekapcsolásában a hangsúly nem a sírókon, hanem a megígért vigasztalásban van, ami az elkeseredettségben is a remény sugarát nyújtja felénk. Így legyen! Szeretettel: Saci
VálaszTörlés