Információs kor, rivalizálás... Nincs beleszólásunk a saját életünkbe sem... Végletek kellenek, konfliktusok és bonyodalmak... Elfeledjük a szépséget. A modellek a labilitás és a szélsőség mentén haladnak. A világ dualista: vagy megmaradunk vagy megsemmisülünk. Néha a körülményeink igyekeznek bennünket megfosztani a saját egyéniségünktől is. Egzisztenciális küzdelmek és morálok: feladjuk vagy továbbéljük azt, amiben nem érezzük jól magunkat. Néha manipulálnak bennünket. Ilyenkor kell elindulni azon az úton, amelyen felülvizsgáljuk értékeinket, s megtalálni a saját világunk: a békességest, amelyben nincsenek hatalmi tényezők, melyek ebben nem a csalóka álmok felé visznek, és nem tévedünk el az élet sűrű erdejében.
Határokat kell húznunk: kijelölnünk, hogy intim szféránkba és gondolatainkba meddig engedünk be másokat. Hogy ne legyen szükségünk olyan stratégiákra, amely nem a miénk, mert a lét jelenlegi struktúrája személyiségünktől és időnktől is nagyon távolra esik. Játszunk. Bevonunk másokat is. Úgy véljük, az élet egy celebvilág, csak éppen nem a miénk, nem nekünk való, mert az Ösvényen szeretnénk haladni, amely csupán a helyes életre nevel: a békére és tisztaságra, az igazmondásra, a nyitottságra, az önuralomra, soha senkinek fájdalmat nem okozva... Csupán megfelelően elmélkedve, mint valaha Buddha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése