„ – Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz engem elfelejteni. Akkor se, ha százéves leszek.
Micimackó gondolkodott egy darabig.
- Én akkor milyen öreg leszek?
- Kilencvenkilenc.
Micimackó bólintott.
- Megígérem – mondta.
Még mindig a világot szemlélve, Róbert Gida kinyújtotta kezét és megérintette Micimackó mancsát.
- Micimackó – mondta komolyan Róbert Gida – ha …
ha én talán nem egészen… - Abbahagyta, újra próbálta:
- Micimackó, akármi történik, ugye te meg fogsz érteni?
- Mit fogok megérteni?
- Á, semmit! - Róbert Gida nevetett és felugrott. –
No, gyere!
- Hová? – kérdezte Micimackó.
- Akárhová –mondta Róbert Gida.
Így aztán elindultak. De akárhová mentek, és akármi történt velük útközben, az Erdő végében, az Elvarázsolt völgyben a kisfiú meg a medvéje mindig játszani fognak.
Ámen.”
(Milne: Micimackó (Részlet) – Ha hibás, bocsánat, gyorsan pötyögtem…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése