Zöld selyem ragyogást
permetez és tovaszitál
ölét tartva a szélnek-
megremeg a nyár.
Halkan lépked
az álmos folyók felett,
s míg a fák törzsével ring,
őrzi a virágok illatát.
Simogatja az égi kapukat is-
felhőkig ér e csobogás
beakadva küllőibe
aranyló réteken meg-megáll.
Kristályos az ég, üde a fény,
az ég zsalui mégis bezárva
várják a nevető napot,
mert ím, csak zuhog,
és nem kacag a rét,
s mosolyod sem villan felém,
csak a villámfények dörögnek
nappal és éjszaka is hőbörögnek,
pedig a szél virágokat hajt,
s lánggal lobban minden tócsa,
lelkem mélyén csatináz,
kacag a dal, szép a május,
mert Veled együtt itt danáz.
M. Fehérvári Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése