Esik az eső, hideg van, közeleg az ősz, vagyis immáron itt is van.
Az én érzéseim ma bohócruhába öltöztették.
Mások.
A kedvem azonban a hűvös, szeles idő ellenére sem sikerült elvenni, mert az álruha elfedez, megvéd.
Önmagam elől is elrejt, s midőn ma a Belvárosban jártam, olyan érzésem támadt, mintha a messze múltba utaztam volna vissza én is.
Csak azt nem értem, miért éppen a tél beállta előtt kell tatarozni?!
S miért éppen a város ékességét.
Valami jó is van ebben, mert így történelmi emlékeinkből is felszínre került valami olyasmi, amit egyaránt megnéz a csavargó és a turista, rácsodálkozik a lokálpatrióta, az őscívis, s néha tovább is tekint, mint ahogyan eredeti terveiben szerepelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése