De profundis (saját vers)

De profundis "A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!" / Péld 3:3 / Templomok ércharangjai ütik az Időt, verik az Időt, s tördelik hajadra szét, tördelik hajadra szét... Fejünk fölött őszbe fonódtak estéink szóvarázsai, Kiültek a jégre magányunk dérpalástjai. De én még karommal csöndesen kerítlek körül, karomban szekérnyi álom hegedül. S zúg naplementét az Ősz, Avarcsókot szádra az Ősz, S széljárta hajam csontig égett füsttesteden kószál, S velem felejt a kongás, Velem felejt a kongás.

M. Fehérvári Judit