A barátságról 2.

Akár az  elementáris erővel felzuhogó gejzírek kötik az égboltra a csillagok fényes csokrát, akár  emberi esendőségeink és kicsinységeink kutatják a létezés csodás titkait, mindenképpen Barátokra van szükségünk... Ők Azok, Akik elnézik holdmámoros részegségeink, virrasztásaink; érdemtelen dolgainkból is igyekeznek játékos újrakezdésekre buzdítani, felkeresnek, ha bajban vagyunk, vagy csak jönnek mellettünk az úton, s ha egy nagy kereszteződés elé érkezünk nem befolyásolnak döntéseikkel.

Nem csupán üstökösök az éjszakai égbolton, hanem állandó kísérő bolygóink, amelyek megvédenek a világűr számtalan szemetétől; belső körünk részesei, mint amiképpen mi is ott élünk Naprendszereikben, s ha egyszer eltávozunk a földi gravitáció vonzásköréből, semmi vágyunk nem lesz csak az, hogy bolygóközi  interferenciákká változhassunk, mert a szeretet ereje által feltételek nélkül és örökké kapcsolatban maradhatunk.