Agyrázkódós történet

Szóval a Drága Lányom szobájába be sem lehet menni, noha Ő Pesten tanul...
Néha szellőztetni, meg porszívózni és egyéb nyalánkságok miatt talán, esetleg, hátha, mégis...
S máris itt az egyik legismertebb drámajáték négy hívószava...
Egy fentebbi idillikusnak csöppet sem mondható képrészlettel...
Mindenesetre ma megpróbáltam kihalászni néhány dolgot az egyébként tálalószekrénynek készült, jó nehéz tölgy bútor egyikéből, mert mi szeretjük a régi dolgokat. Olyan kellemes aurájuk van anélkül, hogy bántanának vagy szétesnének. Stabilan bírják az időt, s még szépek is, kellemes hangulatot árasztanak, szóval mi örök rajongói  vagyunk ezeknek a daraboknak, s valójában nálunk itthon semmi sem azt a feladatot látja el, amiért azt valaha valaki kigondolta...

Ezek még bútorok, mert nincs bennük semmi a faszerelékeken kívül. Nem tudom a nevüket, de nem is vagyok asztalos, s csak az rémlik, hogy a gombot irányító fa akármi, ami belül zár, nem akart elfordulni...

És ekkor hirtelen: villámlás... Erre mondták a régiek anno, hogy derült égből... Mert a fejemre esett a felső nem is tudom, micsoda... Díszszegély, de tömény fából... Jó nagy púp... Szédülés... Úgy nagyjából felmértem, hogy egyet látok, nem szédülök, el tudok indulni egyenesen, még beszélni is képes vagyok folyékonyan magyarul vagy ha nagyon muszáj, máshogyan is... De csak az orvosnál kötöttem ki, mert Mások meg ezt találták célszerűnek...
Hazakeveredvén a szokásos meder... A holnapi húsleves csak nem akart úgy kinézni, ahogyan annak illett volna... És akkor jön a gyerek, aki nem Pesten tanul, hanem itt kellene,  s ha már kigondolta, ki is mondta, hogy azt a csirkét kisebb darabokra kellene vágni, azt a répát nem hámozni kellene és hasonló felesleges dolgokkal terhelte az amúgy is már két púpúra növekedett golyóbisom.
De ha teve, az bírja... A kritikát is... Így aztán holnap biztonsági okokból pakolást tartunk, mert mit keresnek a dolgok egészen máshol, mint ahol lenniük illene...

Mondjuk, a Diddle gyűjtemény a tálaló tetején, a festőállvány a sarokban, a fadobozok megint fönt...
És ekkor rádöbbentem...
Íme, a bosszú azért, mert megszüntettem a galériát. Visszakacag rám, hadd örüljek! De mosolygok, s köszönöm szépen, nagyon jól vagyok!


Ezekből a fiókokból meg esküszöm, dobozokat csinálunk, s akkor máris megoldva a további agyrázkódások kizárása... Legalábbis ezen a részen...