M. Fehérvári Judit: Nekrológ

Hát elmentem,
tele volt a tarisznyám,
letettem.
Volt benne egy kis múlt,
néhány megálló,
még több állomás,
sírás és nevetés,
csókok és ölelés,
meg minden más is,
de kit érdekel ez ma már,
mikor a vonatok alatt
rég megroppantak a sínek,
elröppentek a "boldog békeévek",
csak jelet hagyok egy futásról,
mi nem rólam szólt, hanem
arról a valaki másról,
kivé lehettem volna,
de nem lettem,
mert éltem, gyűlöltem,
szerettem, hiányt sem
hagyok magam mögött,
ugyan, ki jönne utánam,
ha a galaktikaszekerek
ölén túl egy ajtó bezárult.