Feldmár András írása alapján
Két angol szó között kell különbséget tennünk: fate és destiny, azaz a sors és végzet.
A görögök és a rómaiak úgy képzelték az életüket, mintha marionett bábuk lennének és zsinóron rángatnák őket. A kereszténység és a zsidóság már másképp vélekedett erről. Ők azt gondolták, hogy nemcsak zsinóron rángatnak az istenek, hanem én is elhatározhatom, hogy hova megyek, vagy, hogy milyen legyen az életem.
Az embereknek tehát sok választása van: bele kell néznie a szívébe, hogy görögül él-e vagy zsidóul.
Ha görögül él, akkor úgy érzem, depresszionált lesz. Hiszen, ha annak, amit én akarok, semmi köze ahhoz, ami történik, akkor az nagyon szomorú dolog. Akkor az embernek el kell szégyellnie magát. Mert ha olyan dolgok történnek velem, amin nem tudok változtatni akkor el akarok tűnni, láthatatlanná akarok válni.
Ha zsidóul élek, akkor viszont meglehet, hogy rosszul döntök, és lehet emiatt bűntudatom lesz, viszont a bűntudat más, mint a szégyen. A bűntudattól meg lehet szabadulni. A szégyentől csak úgy lehet megszabadulni, ha az ember bosszút áll.
Van-e szabad akarat? Szent Ágoston is arról írt már az Istennek, hogy meg akarok tenni dolgokat, de nem teszek, és nem akarok megtenni dolgokat, de folyamatosan mégis úgy cselekszem, ahogyan nem szeretném. Miért van ez?
Bátorítanom kell az embereket arra, ha van olyan szokásuk, amitől meg akarnak szabadulni, azt megtegyék.
És ez tulajdonképpen a bátorság kérdése.
Ha nem tesszük meg, amit szeretnénk, akkor csak várakozunk, amivel az a baj, hogy rettenetesen unalmas. Úgy gondolom, hogy a halál is azért jön el, mert az ember teste elunja magát, unatkozik, és azt hiszi, hogy mindennek vége van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése