Ancsel Éva: Emberek és kövek...

„A köveknek mérhető a teherbírásuk. De még a legegzaktabb statikai mérések sem egészen megbízhatóak. Talán azért, mert a köveknek is van egyéniségük? Ráhagyással épülnek ezért a házak és a hidak, hogy össze ne omoljanak.
Az emberek teherbírása nem mérhető, és nem előre látható. Vannak emberek, akikről azt hisszük, hogy testben-lélekben gyöngék, mégis elviselnek végtelen időkön át végtelen sok megpróbáltatást. Aztán eljön a nap, amikor úgymond, már minden rendben van, és valaki megkérdezi tőlük egy ismerős utcán: „Hát te túlélted?” Nincs a kérdésben semmi, de semmi. Talán csak egy kis meghökkenés, ami végül is jogos – de lehet, hogy ez lesz az a perc, amikor az ember hosszába – keresztbe - haránt megreped.”