Hol volt, hol nem volt… Valós mese a példaadásról

Volt és van is egy irodalmi portál, amelynek Allegória a neve. Erre a portálra csupa olyan embereket vártunk, akik sehol máshol nincsenek, s, akiket felkarolhatunk, elindíthatunk, tanácsokat adhatunk Nekik, s esetleges sajtómegjelenéseket is biztosíthatunk vagy élő irodalmi közösségekbe terelhetjük őket.
A valóság aztán nem ezt a képet mutatta, nagyon sok olyan ember van ma is nálunk, akik még számtalan más portálon is szerepelnek, de nem baj, mert szeretjük őket. Mindenkit egyenként és külön-külön is.
Ami a kapcsolatokat illeti, azzal valójában csak én rendelkeztem, de így is büszkeséggel tölt el Kelebi Kiss István Hitel folyóiratnál és Bátai Tibor a Főnix Dalában aratott sikere. Ez utóbbi következő számában már Bige Szabolcs és Theodor is szerepelni fognak.
Hogy miben más az Allegória, mint bármelyik más ilyen kezdeményezés?!
Az egymásra való figyelésben és abban, hogy személyes és nagyon mély barátságokat kötöttünk egymással és virtuálisakat is persze… Mi a Párommal Kertész Évikét azért látogattuk meg Berettyóújfaluban, mert akkor jött ki a kórházból. Hogy miért vagyunk éppen ilyenek? Mert egy közösségi oldalból, a Netlogból nőttünk ki, ahol nem elég a like, hanem ténylegesen is figyelni kell egymásra. Én pl. még sohasem találkoztam az egyik, általam nagyon nagyra becsült emberrel, Bocskai Lajossal, de a Lányom, Zsófia egy karácsony előtt igen. Mert az embernek ilyennek kellene lenni, s mindegy, a szeretet ünnepe közeleg-e vagy sem…
És ekkor jött egy hölgy, nevezzük a nevén, Szikszai Sándorné Ica néni, aki kitalálta, hogy az egyik társunk beteg, s van egy kívánsága, amelyet önerőből nem tud megvalósítani, mert az életében már mindent elért, amit szeretett volna, még pedig az, hogy legyen egy könyve. Egyetlen, s nem több.
***
Ica néni hatalmas szívű ember, aki a mezőgazdaságból, az anyaföldből él, aki alig várja, hogy megszülessenek a kismalacai, s, aki szabad idejében Gere Irén verseket olvas, mert bennük találta meg mindazt, amitől el tud pityeredni és amitől boldogságos percei lesznek, s azokat a csodaszépséges pillanatokat is, amelyek az Ő saját Univerzumát jelentik.
***
Ica néni az Allegória Portál tagja is, ezért keresett meg engem, hogy próbáljuk meg közös erővel megteremteni azt a könyvet. És elindult a körbelevelezés, mert én is gondoltam egyet, s életemben nagyon remélem, először, de beszerkesztettem egy könyvet, egy olyat, amelyről azt gondoltam, a benne lévő Matasicsi (Gere Irén) írásokat Wittgenstein szavaival „befedezi a szív”, s bizony, sokat szenvedtem vele. Soha nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz munka, s még le is lektoráltam! Sokszor kezdtem elölről, de van egy nagyszerű nyomdászom, aki segített nekem is, s Zsófia Lányomnak is abban, hogy hogyan kell borítót készíteni (Mellesleg, méreteiben, pixelszámaiban s mindenben ez utóbbi tökéletes lett, ami az anyai szívemet nagyon megdobogtatta, mert ez éppen azelőtt történt, mielőtt a Lányom két egész évre elment Kanadába tanulni…).
***
Vannak a könyvnek hibái, mert miért ne lennének (Utolsó pillanatbeli névbeszúrás a támogatókhoz pl.), de Juhász Árpádné fotóinak segítségével valami egészen különöset sikerült létrehozni: azt a Gere Irén-i világot, amely a ladikoké és nádasoké, ahol ott a víz, amely éltet…
Tegnap Ica néni már tűkön ült. Idézem a Netlogon történő levelezésünket
„juditmcsr (Ez én lennék!):
-icaneni61:
Már gyomorrontást kapok, amiért lenyelem a mondanivalómat! :)
Jobbulást kívánok.
Megkerestem a postást, sajnos nem jött, biztosan holnap.
Katinak elküldtem a leveled. :)
---

Liliom megkapta.
Más nem jelzett!
Ilyen a magyar Holló!
---
És nem sülünk bele Tibor! :)
---
Mindent fölülír /jó ez a szó?/ az öröm.
***
Közben én sikeresen tüdő-mellhártyagyulladást kaptam, de mégis feladtuk az összes könyvet.
Matasicsi dobozára semmi mást nem írtam, csak ennyit: „Az első első.”, s semmiféle levelet sem tettem az először feladott könyvek mellé.
A köteles példányok már az OSZK-ban vannak, csak azt nem értem a mai napig sem, hogy egy irodalmi portál miért nem igényelhet ISBN-t… Mindegy! Ezt is megoldottuk, s Mindenkinek elküldtem a könyveit.
***
Tegnapelőtt írtam egy körlevelet, amelyből idéznék egy részletet:

„És hatalmas Ajándék Nekünk is, Mindenkinek, aki Emberségből a példásnál is példásabbra vizsgázott.
A könyv azért ilyen, amilyen, mert mindent, amit tudtunk, én és a Lányom csináltunk meg benne, hogy ne kelljen senkinek sem fizetni, s gyönyörűséges lett, majd meglátjátok!
Mellesleg, életemben nem szerkesztettem könyvet, s Zsófi sem csinált soha ezelőtt könyvborítót!
És még nem publikus, és ne szóljatok már sehol erről sem addig, amíg Matasicsi nem jelez vissza!
Leginkább nekem tud, mert az én vezetékes számom ismeri, de úgy vélem, Mindenkinek megköszöni majd ezt egy verssel, mert csupán ez az egy hiányzott az Életéből: egy saját könyv és megcsináltuk! Közösen meg tudtuk valósítani! Ez is a valódi Boldogság!”
***
Ma kaptam egy levelet, s én egy az egyben idézem:

Kedves Ditta!
Megkaptam az ígért csomagot! ( A lélegzetem is elakadt!)…, de erről majd szóban, telefonon!!!
Arra szeretnélek megkérni viszont, hogy nyilvános köszönetem valahogy tolmácsold mindenkinek „akit illet!”
Ha lehet, az „Allegórián”!
Mivel nem vagyok egy rutinos „hálálkodó” (mivel ritkán fordul elő, hogy okom lenne rá), kérlek, ízlésed szerint javíts az alábbiakon:

 Mindenkinek, akit illet...!

KÖSZÖNÖM!
Régóta álmodoztam róla, hogy egyszer majd megjelenik egy verseskötetem. Hittem benne, hogy addig nem halok meg! (Szóval most már, akár meg is halhatok!) Igen! Teljesült az álmom.
Már felneveltem egy gyereket, fát is ültettem, nem is egyet, és felépítettem egy házat is, tehát, a kör bezárult.
Teljessé vált az életem. Köszönet érte mindenkinek, aki a kezét nyújtotta, hogy segítsen, hogy megjelenhessen ez a kötet. Megható érzés egy olyan közösség tagjának lenni, akik ismeretlen ismerősként képesek felsorakozni egymás mellé, ha úgy ítélik meg, hogy „érdemes”.
Köszönöm mindenkinek, aki mellém állt!
Külön köszönöm Zitának és Dittának, a virtuális barátságukat, és hogy hisznek bennem!

Matas

Egyébként gyógyulj gyorsan!

Millió puszi: Matas (a boldog-hálás- kajla)
**
S végül, de nagyon is alfaként egy névsor:

Bihary Emőke
Bocskai Lajos
Dr. Pénzes Zsuzsanna
Én
Juhász Árpádné
Kertész Éva
Majer Györgyné
Mocsár Zsófia Alexandra
Szikszai Sándorné
Tomor Gábor