(Illusztráció: a Lányom makettjei és a róla készült fotók)
Öregedő kezem, mig te itt a sötét
tűzhelynél szenderegsz, homlokodhoz emelve
elsimítom hajad, s úgy csókolom ma este
nagy pilláid alatt szemed rejtett tüzét.
Ó, áldott béke e gyönyörű esti csendben!
Szemem visszafelé nézi az éveket,
és oly tökéletes egyszerre életed,
hogy könnyes hódolat remegi át szerelmem.
S mint mikor még csupán jegyesed voltam: ím,
térdelve hajolok ma is kebled fölé, hol
édes szived dobog, és az ujjaim épp oly
tiszták és szűziek, mint gondolataim.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Milyen szép és mennyire aktuális már nálunk is!
VálaszTörlésSzia Mammka! :-)
VálaszTörlésNem tudok a blogodhoz írni!
Puszi Neked!