Mikor a rügyek is élni akarnak

s virágokká fakadnak,
mézelően ékessé,
akkor jön a tavasz,
s dallá lészen minden
mosoly, minden ág,
lombosodni, növekedni
így fog majd ismét a nyár,
s mindez olyan fényes,
napsugárral teleszórtan
víg kedélyes, s utazni is
támad kedvünk, autóba
szállunk, úgy repesztettünk,
vagy marad az esti séta,
otthonunk a kert, a csoda,
mert beburkol már a táj,
az újjáéledt nyár bársonya.

(Én)


Ez csak egy életérzés, versnek nem mondható, de ilyen a kedvem, mert végre tavasz van!