Ha rohanunk, nincs időnk magunkra sem, s, ha villámként
becikázik valami váratlan feladat, döntésképtelenekké válunk és
kiszolgáltatottá... Leginkább a saját hülyeségeinkéi. Az életben megtapasztalni
mindezt soha nem öröm, de mégis nehéz eljutni addig a pontig, hogy eddig, s nem
tovább. Mert kell az a belső figyelem és önmérséklet, a dolgokra való olyan
fókuszálás, hogy másképpen szóljon vagy hallgasson minden cselekedetünk, s
akkor talán egy szép napon behajózhatunk a Csendszigetünkre, vitorlát
bonthatunk, s a kikötő is úgy üdvözöl majd, mint egy régi, nem várt vendéget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése