Szombati nagy bevásárlás (Egy háziasszony naplójából - kísérleti prózavers)

Reggel még tizennyolcezerötszázzal indultam útnak – gondoltam, néhány napig csak kitart-, és nem is egyedül. A bélyegklub volt a cél, mert a társam megrögzött képgyűjtő és ívek, blokkok, meg mit tudom én, micsodák, s mire eszmélhettem volna, engem is elkapott a láz… Potom két és félezerből elég sok sorom lett és very happy kedvem lőn. Miután enni azért csak kell és „A legkisebb is számít”… Az áruház lehúzott rólam még hatezret, majd a kisbolt még kettőt, de eddigre a párom pénztárcájának tartalma a mindennapi stroke és infarktus etc. – Ma Magyarországon minden ötödik halálok a nikotinban keresendő, az ember pedig oly esendő, no és a numizmatika sem felejtendő – beszerzéséhez elegendő forintokat is kicsengette, a végösszeget magában jól elrejtve… Gondolom, 2:1 lehetett kb. az állás, az Ő javára természetesen… Az egészségmegőrzésnek áldozva a gyógyszertári kasszánál vitaminbeszerzésre kétezerötöt szántunk, s nem tankoltunk és környezettudatosan bevásárló táskákat is otthonról viszünk, s nem felejtjük, hogy a kenyér ára valamikor három forintra rúgott, s azóta sem ettünk olyan jóízű barnát (Nem félreérteni!), és eszembe jut Petri meg a verse (Egy szép nap), talán nekem is alá kellene húznom a forintok előtti számokat…
***

A régi KGST-n, mai nevén ócskapiacon az uniós összefogásban részt vettem én is, tehát nyomban vásároltam egy csizmát potom ezerötért (Igaz, tízről vitte le az árát az eladó… És új volt, dobozában tartott, címkével ellátott…), jót szaladt utánam gazdája, miközben egyfolytában csak beszélt, noha nem is nagyon tudott magyarul… Csak azt nem értem, miért mondta, hogy Erdélyből jött, mikor árulkodó nazálisai lengyel akcentussal suttogtak füleimbe… Éppen számolgattam a megmaradt aprót, hogy most akkor kötényt vegyek-e a szomszédasszonyom keresztanyjának, mert egy hétig kerestük a város minden épkézláb boltjában, de a mai háziasszonyok az ötös skálán kötényhordásból zérón állhatnak csupán, ekkor azonban megláttam egy vázát, olyan hatalmas rózsást, s a lélegzetem is elállt – Orchidea volt szememben, a legtisztább, s leggyönyörűbb… - , feledtem hát az egyéb vásárlást, mert, mire ide értem, kiderült, szerényebb is lehetett volna ez a nagy bevásárlás, krumpliból, húsból, tojásból mégis van elég, elleszünk hát valahogyan, csak teljen már el gyorsan az a következő hét…

M. Fehérvári Judit