Greg Schreiner: Ne állj meg sírva, Ady Endre: Halottak napján, Robert Herrick: Elmúlás (Részlet)

Greg Schreiner: Ne állj meg sírva





Ne állj meg sírva nyughelyem előtt,

Ne hidd, hogy alszom, hisz ott sem vagyok.

A halkan fúvó szellőben találsz meg,

És a hóban, mely gyémántként ragyog.

Vagyok a napfény érett búzatáblán

Őszi eső, mely gyengéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,

Hogy madárraj száll arra szárny suhogva,

Ha szíved csendes éjben engem érez,

Én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem előtt,

Emlékezz rám, és a halál

nem vesz rajtam erőt!





Ady Endre: Halottak napján





Halottja van mindannyiunknak,
hisz percről-percre temetünk,
vesztett remény mindenik percünk
és gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
a megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
hogy vigasztaljuk önmagunk -
- Dobjuk el a tettető álcát:
ma ünnep van, ma sírhatunk!…





Robert Herrick: Elmúlás (Részlet)

Szabó Lőrinc fordítása





Mint az ég hullócsillaga,

vagy tovavillanó sasa,

vagy májusréti pipere,

vagy ezüstharmat reggele,

vagy mint szél nyoma a habon,

vagy mint buborék a tavon,



olyan az ember: csak kigyúl,

s kölcsön-fényére éj borul.