No, ha ezt valaki elolvassa, nyilván nem azt várja, amit kapni fog! Az úgy volt, hogy gondoltunk egyet meg még egyet, s arra a következtetésre jutottunk, hogy kellene egy barátságos irodalmi portál, ahol csak úgy írni lehetne és bármiről... A gondolatot tett követte, s azon nyomban próbálkozni kezdtünk. Nem tudom, miért és hogyan, de nekem nagyon tetszik az oximoron költői szókép... "Hiszek hitetlenül" -mondja Ady, míg a Dani de Vito főszereplésével forgatott Reneszánsz ember című filmben ennél sokkal pazarabb példák is vannak... A metafora, ha névátvitelként értelmezzük olyan gyönyörűséges szókép, s hangzásában is szép. Ha Tóth Árpád költészetét veszem számba, akkor meg a szinesztéziával mondok el legtöbbet mindarról, ami a költészetben testetlenül is adni képes... Ugye, emlékezetes a "lila dal" érzetcsere?! No, szép sorban fel is építettük mind az összes portált...
A vége persze, az Allegória lett, de az már egy teljesen más történet, hogy miért is...
Oximoronként azonban vezetek egy blogot... Vagyis néha írok bele... És akkor valaki rám talált, aki szintén Oximoronnak nevezi Magát! Ez tök jó, mert a Forest Gump film pólójának smile-ja mosolygott itt ma rám: sárgán és boldogan... És bizony neki íródott ez a blog, meg a követőimnek, hogy nem önmagam kísérem, hiszen mégsem lehetek önnön árnyékom képletesen szólva, de vannak még hasonlóan gondolkodók, s jelenleg rajtam kívül Vele együtt éppen ketten!
Üdv Neked OXIMORON! ... aki bizony beszélsz oroszul, talán ukránul is, szerbül és angolul, szereted Ausztráliát, a jó ételeket, a hitet, Weöres Sándort, s mindent, amit én is! :-)
Mindenféle, amit a világból éppen akkor tapasztalok meg, amikor megszületik egy blog. Valahol így van ez rendjén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése