Gyáva vagy, gyáva, gyáva - Saját netlogblog

Az ember nem azért hoz létre egy irodalmi portált, mert egyébként nem lenne hova tennie a pénzét, energiáját, idejét, s a villanyszámláját sem gyarapítaná feleslegesen, s a szemét sem rontaná, arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb depresszióba süllyed...

A gerince még talán egyenes, mert hiába görnyed nap nap után akár 10-12 órát is a monitor előtt az alvásidejét lényegesen csökkentve ezzel, azért néha a felhőkben, a fákban, a tájban is tud még gyönyörködni, mert a Családja, munkája csak kirángatja az ágyból, hogy el ne felejtsen járni és gondolkodni... És vannak olyan szituációk, amikor nem csupán a billentyűk pattognak az ujjai alatt, hanem a kommunikáció verbális vagy nonverbális formáit is használja...

No, mióta megvan egy bizonyos portál, kétszer fenyegettek meg, hogy beperelnek, hogy jaj lesz nekem, meg a portálomnak is, s fogalmam sincsen, hogy miért...

Ez az internet világa ugye?!

Múltkor éppen emiatt tűntem el innen, mert zsaroltak már meg szépen és nagyon csúnyán, elküldtek a q'rva anyámba, s még rondábban és hasonlók (Akkor persze nem, amikor ingyenes lektori véleményt kértek a gigákban mérhető írásaikhoz, mert az milyen nemes cselekedet... Hát persze! Hogyne volna az! Ez csak természetes...).

Csakhogy az emberi jogaim olyan szépen csorbulnak ezek által, hogy a bíró Húgom elképedt!

Mert bizony csaknem minden egyes napon bűncselekmény és jogi értelemben az, amit fekete-fehéren kapok. Akár óránként járhatnék lassan feljelentéseket tenni. Ki ellen? Mi ellen? A művészek ellen? A művészet ellen? Mert, ha Magyarországon ma ez a művészet, akkor én állok a falhoz, s egy géppisztolysorozatot nyugodtan belém lehet engedni!

És nincs olyan, hogy ne foglalkozzunk olyasmivel, ami van, ami az életminőségünket rontja, ami nem ad, hanem nyomorít, ami vámpírmódra kiszippantja az utolsó csepp véred is, hogy valaki ezzel több legyen...

Csak többé lesz-e? Emberebbé? Mi az, hogy gyávaság? Az, hogy mindenkire megpróbál az ember odafigyelni, s folyamatosan ezt teszi?!

Most nevessek vagy sírjak?

Sokfélék vagyunk. Ez a nagyszerű az evolúcióban vagy a teremtésben, kinek-kinek a hite szerint... Ember azonban nem sok akad mégsem közöttünk. Aki igen, az a csöndes és szerény és barát. Nekem kevés van. Egyre kevesebb a valós életemben, mióta a net világába beléptem, s egyre több a netes ellenségem. Megéri arra bemenni valahová, ahol Igaz Emberek is vannak, hogy a vendégkönyvedben három egymás utáni bejegyzésben az szerepel, hogy gyáva vagy, s aztán mindenhonnan szépen kizár, aki ezt odavéste, nehogy válaszolni tudj neki ( No, bezzeg, amikor az alkotásait olvastad! "Nem akarlak sürgetni, de... Megkaptad már? etc." ) Nem tettem volna, mert bizonyos bejegyzések minősítenek.

Annyi azonban tény: mindig is lesznek polémiák, de, aki így intéz el valamit, az hogyan teszi ezt a valós életében?

És egy közösség bizonyos egyének számára csak addig érdekes, míg a vezéri posztot fel nem veszi valaki, majd várja, hogy behódoljanak neki, s egészen másféle imaige-t teremt maga köré, mint, amilyen valójában. Nem egyszer tapasztaltam. Miképpen azt is, hogy nem nehéz bekerülni egyetlen művészeti portálra sem, de ahhoz, hogy ott megbecsült taggá légy, már valóban önmagad kell adnod a tehetségeddel együtt. És még akkor is, ha az nem olyan fényesen ragyogó, van egy dobásod, ugyanis az egyéniséged varázsa elbűvölhet másokat is, miképpen a humorod, naivságod, humánumod is.

Valószínűleg, hatalmasat tévedtem, amikor hittem az emberben! És ezt le merem írni! Mert mára hitetlenné és szkeptikussá váltam, s addig kell ezt valahogyan lezárni magamban is, míg rá nem megy az egészségem. A negatív energiák rombolnak és tombolnak, és bizony itt vannak a szemem előtt éjjelente, mikor nem tudok elaludni, s reggelente, amikor újabb harcokra ébredek. Ezek azok a lidércek, amelyek a Poklot teremtik meg itt a Földön.

Te akarnál nap mint nap a Pokol tornácra lépni, s várni, mikor szakad el benned az az idegszál, amellyel még éppen a felszínen vagy?! Mert én már nem. Végképp nem.

Így sajnos, lementem az itteni dolgaim, s végérvényesen kilépek innen és a Facebookról is, mert én mindössze lehetőséget, ingyenes tárhelyet adtam néhány embernek, aki meg szeretett volna valahol jelenni...

A portál egyelőre marad, de igen elgondolkodunk azon, milyen kontraszelekciók alapján engedjünk magunk közé bárkit is...

Ennyit szeretettem volna mondani, s azt, hogy senkinek semmiféle telefonhívására nem vagyok hajlandó többé visszajönni ide, ha minden dolgom elviszem.