Azt nem teheted meg magaddal,

hogy soha ne figyelj a belső idődre, hanem mindig másokért légy valahol, miközben egészen másként tervezted a személyes időd eltöltését, azt, ami csakis a Tiéd és senki másé...
És miért is ne tennéd ezt meg?
Mert valahol hiányolnak, mert valahova bebetonoztad magad és aztán, mégis úgy döntöttél, hogy nyugalmad, életed, egészséged miatt mégis jobb lenne neked, ha a saját és nem mások életét élnéd? Mert elvégre is mi közöd a világ dolgaihoz, ahhoz, amely nélküled is tovább halad?! Végül tedd fel egyszer úgy igazán bensődnek a kérdést, hogy mi az, amire szükséged van, s, amitől épülsz és amiben kiteljesedsz, amiben valóban önmagad adod úgy, ahogyan csak nagyon kevés ember ismerhet meg. És amikor nem figyeled az órát, nem rándul görcsbe a gyomrod, hanem a lelked örömére szárnyalsz... És az is teljességgel mindegy, hogy ezt önmagadban vagy társaddal, barátokkal teszed, mert a lényeg csupán egyetlen, s ezt bizony harmóniának nevezik.