A téli depresszióról csak úgy , nem tudományosan

Azt mondja ma nekem az egyik barátom, hogy a fia depressziós lett. Nem érzi jól magát, s nem találja a helyét a világban. Miután gyermeke hasonló korú az enyémmel, ezen el is gondolkodtam, mert az enyém életvidám, tevékeny, mosolygós, s elég minden lében kanál egyetemista. Ráadásul egy olyan intézmény hallgatója, ahol elég nagyok az elvárások, de mégis mindig talpon marad, s jól veszi az akadályokat, így aztán nem is féltem az élettől.
Ellenben, mindig megvolt ugyan az itthoni kontroll, de soha nem olyan ragaszkodóan, hogy a szeretettől levegőt sem kaphasson, mert az övé így járt. Egyetem kellett, hát menjen olyan szakra, ahova biztosan fel is veszik. Másfél év után aztán ki is derült, hogy ott aztán végleg semmi keresnivalója annak a fiúnak, de otthonról akkor is csak nyomták, hogy csináld, megy az neked... Hogy az átlaga miatt fizetős diák lett az államilag támogatottból, még ez sem lehetett ok arra, hogy ne legyen diplomás. Csakhogy a magyar társadalmi jelenségek is közbeszóltak, mert az egyik szülő munkanélküli lett. A fizetős egyetemnek lőttek. A gyerek meg majomszeretettel marad egy bizonyos életkorban, mert azóta felnőtt bizony éppen úgy, ahogyan a harmadik X. felé közelítő testvére, akinek azért van egy semmire sem jó diplomája és egyik csemete sem keres munkát, mert minek az?! Gyerekek, vagy nem?! Hát, én nem így látom. Ami nem megy, felesleges erőltetni, mert annak a perspektívája tűnik el egyik napról a másikra a felnőtté vált tiniként kezelt családtagok elől, hogy valaha is lesz valami esélyük az önálló életre. És okosak, szépek, csak éppen ideje volna leválniuk a szüleikről, s talán mégis lenne kedvük élni is, s akkor talán messze tűnne a hajnalig való chatelés, ivászat, a délig vagy késő délutánig való alvás és depresszió is. Az okok ugyanis - Nem vagyok pszichológus! - egészen bizonyosan az életkörülményekben, a konfliktuskezelésekben is rejlenek. De , hogyan is lehetne annak bármilyen problémája is, akinek éppen az a baja, hogy nap nap után csak önmagával és felnőttként a szüleivel kell szembesülnie?! Persze, nyáron könnyebb, mert csak vannak az utcákon, s a napsütés miatt talán érdemes lejönni is arról a második emeletről.