Néha fejünk tetejéig ellep a munka...

Egy ideje megdöbbentően sokat dolgozom beleszámolva ebbe a tevékenységbe az otthoni, háztartási munkákat is. Úgy tűnik, ez a január már csak ilyen. Nem elég, hogy borzasztóan hosszúra, s a legvégére nagyon hidegre is sikeredett, még a szellemi és testi tápanyagokat is kiveszi belőlünk. Mindnyájunkból, ha a napos órák számát is nézem. A vitaminhiányon kívül a gázfűtés mindenféle bőr-és nyálkahártya szárazságot is okoz, de feltűnik azért az alagút végén valamiféle reménység is, hiszen még háromnegyed öt tájékán is van valamilyen természetes fény is. Mindettől függetlenül azért, remélem, csak eljön a nyár is lassan, miképpen a népi mondás is tarja. Addig pedig lehet etetni a madarakat, s felkészíteni lelkünket is a nagyobb szabadságélmény, a tavasz jöttére is.

Tanácskozás a kenyér fölött.