Néha valami megfoghatatlan érzéssel találkozom, amitől szomorú leszek. Olyan valóban nem vidám. Elgondolkodom persze mindezek okán, meg azon is, hogy mit tettem mindehhez én hozzá, mit az életjátéknak nevezett állandó körforgás, melyben az emberek, tárgyak és tájak soha nem állandóak, hanem instabil módon változnak, néha útitársul hívnak, néha meg csak messziről integetnek, vagy egyszerűen már másik dimenzióban léteznek.
És minél tovább töprengek, annál inkább azt érzem, vannak ugyan fenséges és vidám pillanatai az életnek, de az alapvetően mégis csak egy játszma marad, így aztán nagyon meg kell fontolnunk, mikor hova is lépünk, ha meg szeretnénk őrizni mindazt, ami bennünk is egyedi és egyszeri.
Mindenféle, amit a világból éppen akkor tapasztalok meg, amikor megszületik egy blog. Valahol így van ez rendjén...
Szerintem hunyd be a szemed.
VálaszTörlésNe gondolj semmire.
És lépj.
Meglásd nem fogsz csalódni.
Eszembe jutott, küldök egy angyalt Neked, de ott van Ő már, mielőtt kigondoltam.:)
VálaszTörlésSzent Tamás breviáriumából idézek Neked szeretettel:
"Az angyal nem úgy erősítette Krisztust, hogy valamilyen hatással volt rá, hanem szolgált neki, azaz Krisztus bátorságát dicsőítve erősítette meg őt; ahogy az ember is megerősödik a szükség idején a barátok jelenléte által."
Mindkettőtöknek köszönöm szépen!
VálaszTörlés