Néha nem értjük önmagunkat sem

S ekkor , hogyan is érthetnénk meg Másokat? Az ok nagyon prózai: úgy véljük, ugyanazon értékek mentén haladunk, egy és ugyanazon szót, fogalmat jelenti számunkra az érték fogalma és tartalma is, de más a nézőpontunk. Hogy ez, hogyan lehetséges? Mást kódolt belénk a környezetünk, mást a Családunk, a társadalom. Paradox helyzet ez, de néha így járunk. Erre már régen rádöbbentem, s, hogy ez mennyire így van, az éppen a hit példáján keresztül világosodott meg számomra, s az a tény is, hogy nem véletlenül voltak vallásháborúk sem. Nem óhajtanék én senkivel sem vitatkozni, de úgy hiszem, most Advent idején nagyon fontos az, hogy mit várunk a születendő Jézustól: Őt akarjuk-e megtapasztalni, meglátni, vagy magunkat őbenne, esetleg önmagunkat Általa. Mert egyik sem mindegy, hiszen lényeges különbségek vannak a szavak és kifejezések mögött. Fontos-e, melyik vallást követjük: kereszténynek vagy keresztyénnek valljuk magunkat?! Úgy vélem, nem. A felelősségünk ettől nem lesz kisebb, ha nem szeretünk eléggé, ha nem követünk el mindent Mások boldogságáért. Ehhez pedig semmi más nem szükségeltetik csak a Szeretet mindent átfogó parancsolatának olyan mértékű meggyőződése, hogy, amit ma teszünk, az jósággal és bölcsességgel árassza el Mindazok lelkét is, aki a környezetünkben élnek. Számomra ezt jelenti a hit, ezt sugallja az Advent.